Ez már bizonyos. Vagy pszichopata vagyok vagy szochippata. Tudok ellene valami kezdeni?
Heló ujra! Már volt egy hasonló kérdésem a témával kapcsolatban, és hár gyönyörű lett az eredmény mert nyiltan állíthatom hogy egy beteg ember vagyok.
Persze, tudom tudom. Hormonok meg a téveszmék. Hogyne.
Ha minden percben azon jár az eszed hogy a melletted lévő éles vasból készült virág tartót gyorsan felkapjad oda rohanj a barátodhoz (legyen ez bár ki akár egy szimpla idegen) és egy lökéssel fellökjed az illetőt és a bizonyos tárgyat belemártsd a hátába, nos igen ez teljesen normális majd kinövöm..
Az lenne a pontos kérdésem egyszerű kiváncsiságból, hogy ha e l mennék ezzel a problémámmal orvoshoz és hivatalosan is kijelentenék hogy egy őrült személyiség vagyok akkor azzal mit csinálnának? Hagynák hogy továbbra is békésen járjam az utcákat ahova kedvem tartja?
Vagy mik a legvalószínűbb eljárások ez ügyben?
Nem vagyok nagyon informált a témával kapcsolatban, lehet hogy értelmetlen a kérdés de azért örülnék (vagy ha nem is ) jó lenne azért ha tudnám a következményeket.
Nem azt kérem hogy legyetek evvel foglalatoskodó orvosok hogy olyan precíz választ adjatok csak szeretnék valamilyen alapon elindulni hogy azért mégis csak.. Okuljon valamit ez a szerencsétlen kis, kislány.
A válaszokat előre is köszönöm.
14/L
Köszönöm, az eddigi válaszokat így vissza nézve eléggé jólesik azt látni, hogy azért próbálkoztok valami lényegre törő válasszal elő állni.
Fogjuk rá hogy eltelt egy év, és utolsó előtti válaszoló (ha jól emlékszem te írtad, így hirtelen kiment a fejemből... hogy miért nem lehet nézni válasz írás közben a hozzászólásokat..őrület)
Na szó, lényeg: Már fogjuk rá elkerülöm a jobbnál jobb szaftos gondolatokat (félreértéslvl),
már letettem arról hogy ezen morfondírozzak, ugyanis az már biztos , hogy a saját biztonságom az első normál körülmények között. Így tehát a sok "stressz" miatt megnőtt a gyomorsavam mennyisége, és szörnyen kínoz.
Tehát elterveztem, hogy többet nem húzom föl magamat semmim. Ugyanis igen, tudtam eddig is hogy a család, és egyéb régebbi dolgok is közrejátszanak a feszengésben, mégis először úgy akartam kezelni ezt a dolgot, hogy mondjam, mint az anyám. Agresszívan.
Rá kellett jönnöm, hogy ugyanúgy kezdtem el viselkedni mint a drága jó édesanyám. Fantasztikus.
Így hát elterveztem, hogy egész nap mosolygok és így élem le a hátralévő életemet. Nem mondom szörnyen lefáraszt szellemileg, főleg ha olyan értelmiséggel botlom össze, vagy olyan dolog történik amiért törnék és zúznék, én csak nyugodtan állok és mosolyogva mindenkit lenyugtatok hogy nincs semmi baj.
Legutóbb le forráztam magamat és majdnem meghaladva a harmad fokú égést. Hála jó égnek csak másodfokú lett, egyébként még magamat is megtudtam lepni..
Mikor leforráztam magamat akkor hátraugrottam és elkezdett nagyon égni a lábam, aztán nevetve közöltem hogy -De béna vagyok már:D
Aztán kinevettem a többieket, hogy milyen fejeket vágnak hogy leforráztam a lábaimat.
Aztán fél órán keresztül ott ültem és borogattam a lábamat míg kijöttek a mentők, a többiek (kollégium) mindenki ugrált hogy basszus most mi lesz basszus.
Én meg úgy elhülyéskedtem az egészet a mentősökkel hogy az kész:D az egyik meg is jegyezte: -Hé kiscsaj, tudtad hogy a teának valót a bögrébe öntjük és nem a lábunkra?
Lényeg az megoldottam azt a kérdést, hogyan ne tegyek kárt Másokban (!!!:D)
Szörnyen kimerült vagyok emiatt hétvégén mikor otthon kibőgöm a feszkót az ágyamban, de jó ez igy mert szüleimet sem zavarja a dolog. Elsétálnak mellettem és oké.
Szóval ilyen szempontból minden Oké :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!