Ez már bizonyos. Vagy pszichopata vagyok vagy szochippata. Tudok ellene valami kezdeni?

Mellesleg mostanában az önuralmam is kezd a sírba veszni.

Àltalában ha erős a késztetés akkor kiszoktam rohanni a wc-be ráharapok valamire mint pl a polómra és kibőgöm magamat és mindig de mindig el kell játszanom azt az agyammal hogy bemesélem magamnak hogy úgy is elkapnának a zsaruk és hogxy nem kell besegitenem meghalnak azok maguktol is akkor meg minek stb stb. Általában beszokott válni. A sírástól mindig elmegy a kedvem.

Általábab sok barátom van. De mikor ilyeb "késelős kedvemben" vagyok nem tudok máshogy fogalmazni. Akkor van az a rossz szokásom hogy önfeledten azt mondom neki hogy becsaptam átvertem hazudtam neki mindennel kapcsolatban magamról.

És végképp nem tudom miért de mindig ilyenkor elmondom neki hogx nem vagyok képes együttérzésre és szeretetre szóval sose éreztem a barátomnak. Persze eddig mindenkit földig sértett a momfsndom egyik barátnőm üvöltött is nekem egy darabig ledöbbenésében. Persze mikor megint magamnál vagyok akkor kivsit bánt a dolog hogy nem tudom teljes mértékben irányítani magamat.

Az előzöről még annyit hogy abban a pillanatban mikor véget vetek egy barátságnak. Valahogy élvezem a szenvedését.

Van egy jóbarátom viszont nála nagyon visszafogom magamat figyelek arra hogy nehogy olyan pillanatban jöjjön oda beszélgetni mikor nem alkalmas. Még ha nem is érzek semmit a közelében és né undorodoridom is a jedvességètől. Ezzel kapcsolatban utálom ha megölelnek "csak úgy" köszönésképpen hányingerem van tőle. Persze ilyenkor mosolygok és visszaköszönök. Ha egyszer elkezdek beszélgetni valakivel mindig szerzek egy új barátot. Amilyen gyorsan jönnek olyan gyorsan mennek ha velem barátkoznak.

Tudom nem szép sőt szörnyű egyesek szerint.

Én is így gpndoltam egy időben az ilyen embereket kerültem is. Aztán én is olyan lettem. Érdekes mert màr nem izgat.

Először gondoltam az öngyilkosságra az én hülye fejemmel hogy ne ártsak másoknak.

Aztán arra gondoltam hogy miért én haljak meg? Megölöm őket teljesen mindegy mert egyszer mindenki meghal. Akkor hát nem mindegy mikor?

Mostanában ezen kivül már nem érdekel semmi vagy olyan alapon cselekszem ha jó ha rossz higy;

Nem mindegy mit csinálok? Egyszer úgy is mindenki meghal és mindenki elfelejti amit csináltam. Meg én is. Szóval teljesen mindegy.

Hát általánosságban így gondolkidom. Bár vannak kivételes pillanatok. Akkor éppen az ágyban alszom.

Nos.. Öm nem tudon ennek mi értelme lenne...

Mellesleg semmi okom arra hogy kinyirjak egy macskát az állat ölés nem különösebben vonz. Szóval nem ölném meg a macsekot. Oké ha mondjuk elöttem mulna ki akkor nem sajnálnám mert mindenképpen meghalt volna. Az ember ölést azért tartom hogy mondjam.. Egyszerűen ha belegondolok izgatott leszek és ez jó érzés.

Bár nem tudom honnan jött ez a macskás ötlet..

Köszönöm a válaszokat.

És mindkettő szigorú.

Sajna nincs olyan nap mikor ne kiabálnának.

Mostanában elég frusztrált mind a kettő.

Főleg hogy az oka, hogy ki nem állhatják mostanság egymást.

Szóval nem csoda persze hogy velem is meg a testvéreimmel is ilyenek.

Mellesleg, a macskás gondolathoz hozzáfűzném hogy lelkifurdalást nem éreznék, öltem már meg állatot véletlenül, de különösebben nem hatott meg. (Persze azért nem hagytam ott az út közepén... )

Néhány napja majdnem elmondtam anyámnak a dolgot, mert már nem bírtam magammal, de végül nem mondtam semmit, csak azt mondtam hogy fáradt vagyok.

Ebből persze azt vette ki hogy szörnyen megvisel az hogy mostanában rossz jegyeket kaptam és hogy ez bánt, és akkor miért nem tanulok szorgalmasabban?

Természetesen a mostani állapotom miatt nem vagyok képes az órán leadottakra koncentrálni, már számtalan módon megpróbáltam valahogy bele vésni az agyamba az anyagot, bár nem sok sikerrel.

Anyám ezért zabos, apám azért mérges hogy anyám mindenért kiakad, a testvéreim még adnak a lapátra a viselkedésükkel, én pedig kussban fekszem az ágyamban egy kisebb nyársot, vagy valami sütésre alkalmas rúd szerűséggel (amit nem rég találtam a konyhában) kínzom a lábamat éjnek évadján.

Sajnos sportolásra nincs időm, egész nap tanulnom kell mint mondtam bár semmi értelme. És hétvégeken is ugyan ez a stájsz.

Szóval a sportolás kilőve. Várom a további ehhez hasonló válaszokat!