Elég sokat sírok a semmiért? És nem bírom. (többi lent) 15/l

1-2 éve valami történt, de én se tudom hogy mi. Valami megváltozott. Még pár éve egy mosolygós kislány voltam, azóta is egyfolytában mosolygok de belül nem érzem azt hogy minden rendben. Rengeteget sírok ami legtöbbször este vagy reggel jön ki rajtam, amikor mások nem látnak,de a lényeg hogy nem tudom mi miatt és ez nagyon zavar. Nem akarok ennyire gyenge lenni. Még amikor elkezdtem a felsőt elég sok barátom elhagyott amiatt hogy találtak valakit helyettem, emiatt is sokat sírtam. De erről csak tavaly beszéltem apuékkal. Ők azt mondták tegyek rá, ha ilyenek..és azóta nem is nagyon beszélek velük. Most kezdtem a gimit, ami szintén nehéz, nagyon sokat kínlódok vele, és szinte év elején minden nap sírtam miután hazaértem, volt hogy még suliban is. Szerencsére ez mostanra csökkent, próbálom a tőlem lehető legtöbbet megtenni.. A szüleim is sokat cseszgetnek a jegyeim miatt. Elég jól telt a téliszünetem, rettentően jó kedvem volt, de most hogy itt a hétvége valami megváltozott. Egyre rosszabb kedvem van, pontosabban nincs kedvem semmihez, és most hogy megint suli érzem újra kezdődik minden...napok óta sírok de nem a suli miatt, nem barátok miatt..legalábbis úgy érzem. De elegem van ebből hogy rengeteget sírok, de ennek okát se tudom. Erről szüleim se tudnak. Ha rákérdeznek mi a gondom általában rávágom hogy fáradt vagyok stb. Nem szeretném ha hülyének néznének vagy beszólogatnának hogy ugysincs semmi bajom csak biztos túlreagálok mindent. Pár éve ugyan ilyen gondokkal küzdöttem, anyám felajánlotta hogy elvisz dokihoz, de nem akartam. Semmi kedvem aincs elmenni, hisz azt se tudom hogy igazából mi a bajom. Valaki tudna segíteni? Esetleg tanácsokát hogy hogyan tudnám ezt átvészelni, vagy hasonló történetek?