Mit tegyek? Teljesen tanácstalan vagyok.18/L

Hát, aludni én se tudok, és habár nem vagyok jó a lelkizős cuccokban, sőt.. sikítva menekülök az ilyen beszélgetések elől, de azért próbáljuk meg, no..

Sok jó nincs a jelenlegi helyzetedben.. De ne bántsd magadat. Őszintén nem tudom, miért is jó az, ha fáj, tán így bünteted magad? Akkor viszont felvetődik a kérdés, hogy mit tettél, amiért azt akarod, hogy fájjon? Nem kell neked más, csak a magad felé intézett megbocsátás, és feloldozás.

Utóbbi lehet bármi, ami segít neked túllépni ezen. Nekem alapvetően a szex, valakinek viszont más, más valakinek pedig még másabb. Te tudod, mi segíthet eltörölni az önutálatod, mert ne mondja nekem senki, hogy nem önostorozásodban bántalmazod magad. De ahelyett, hogy hagyod magadon eluralkodni az önutálatod, megpróbálhatnál makacsság nélkül megbocsátani magadnak.

Ilyen esetekben jön jól egy fiú/lány, aki szeret, és aki segít megtalálni a feloldozást.

Mások már rég megbocsátottak neked, te miért nem bírsz magadnak?

Én értem, az istenit, te miért nem érted?

Lépj ki az elsz*rt, romokban heverő, nyomorult életedből, ami nem is az életed, mert NEM, és kezddj el élni igazából.

Nem depressziósan, nem pánikbetegen, hanem úgy, isten igazából! Merj menni emberek közé, próbálj szembeszállni a r*hadék érzésekkel, eltaposni őket a francba, és húzni előre, dögivel.

És látod, én MIATTAD bevállaltam ezt a lelkizést, picsogunk itt az érzésekről, a TE érzéseidről. Ha már ennyit megteszek érted, és vállalom MIATTAD ezt, akkor te meg tedd meg nekem azt, hogy megbocsátasz magadnak, és nem bántod magad. A vágások, - a tévhittel ellentétben - egyáltalán nem szép kiegészítők.