Valaki tud még ezen segíteni?

A problémám a féltékenység, ill. szerintem paranoid személyiségzavarban küzdök és ezek mellett még önbizalomhiányos is vagyok! Van egy párom már 2,5 éve, többször is adott okot a féltékenységre és a bizalmatlanságra ( másik csajjal találtam, hazodott, megígérte, hogy nem iszik többet, mert abból voltak a problémák és mégis ivott, ráadásul egy olyan lánynál akire gyanakszom.......). Nekem azt magyarázza, hogy egy "paranoiás hülyegyerek vagyok", ami érthető az ő részéről hiszen rengetegszer és mai napig felemlegetem a történteket a sértő dolgokat és rendezek jelenetet ill. hajszolom a dühöngésbe. Más már rég kidobott volna kérdezés nélkül, viszont így úgy érzem, hogy adott rá okot, és régebben meg is ígérte, hogy ha együtt maradunk együtt érző lesz és nem fog egyből kiakadni ill. ordibálni! Hát nem így lett.... bármikor amikor rákérdez mi a baj, én csak hallgatok és a válaszom: semmi, mivel ma el mertem mondani, hogy mi a bajom, kiakadt... le ku..rva anyázott és azt mondta "rühelli ezt azt életet"... később megbeszéltük, felhoztam neki az együttérzést, de ő soha nem fogja megérteni... mennyire rosszul estek a múltbéli hibái. Sokan adják tanácsként, hogy szakítsak, de nem birok... képtelen vagyok, de képtelen vagyok vissza fogni magam, ha vmi bekattan az agyamba, csak kimondom és jön a veszekedés... már-már heti többször. Mielött bárki leírná, hogy ezzel a kapcsolat végét fogom eredményezni, nem kell magam is tudom. De akkor kérdem én: mit csináljon egy fiatal lány akinek az első barátja összetörte azzal a szívét hogy elhagyja más nők miatt, a második és egyben jelenlegi barátja sokszor megbántotta és ezzel bizalmatlanságot eredményezett (amit próbál visszaépíteni) és jómagam annyira hihetetlenül önbizalomhiányban szenvedek és a családomban történt sérelmekben (apám fogdosott serdülő koromban, azóta barátomnál élek), a legjobb barátnőm külöldön van dolgozni ahogy az egyetlen testvérem is, többi barátnőm leszar, körülöttem csak azt látom, hogy a már bocsánat de a kú..vák érvényesülnek gondolok itt a magából mindent mutató tinilányokra is már... míg én a hűség és becsület mintaképe vagyok. EGyszerűen nem megy tovább, már többször is gondoltam az öngyilkosságra az elmúlt hónapokban, szakemberre nincs pénzünk, mivel a szüleim a gazdaság miatt munkanélküliek ahogy én is, és elég divatközpontú lány vagyok... (divattervezőnek tanulok) és már több mint 1,5 éve nem voltam se fodrásznál, ez miatt a manikürösről is le kellett mondani, és még ruhákat se vettem, míg a másik két barátnőmnek 17 évesen saját kocsija lett és én kb. kitörölhetem a seggem a jogsimmal már bocsánat, és havonta vesznek ruhákat, cipőket, míg én nagyon nagyon divatközpontúan mivel az az életem, nem birok semmit se venni, bulizni se voltam már vagy egy éve, mert nincs miből, ez miatt el távolodtam a két másik barátnőmtöl, mert nekik mindig van. És tudom, hogy vannak akik nálam rosszabb körlmények közt élnek, csak olyan rossz, hogy megszoktam az életkörülményeimet és 1.5 éve mindent fel kellett adnom, ami azt eedményezte, hogy egy kis lakásban ülök már hosszú hónapok óta, és semmit se csinálok, mivel mindenhez pénz kell. Belebetegszem az unalomba, és én most élhetnék igazán, mégsem tudok. el is slamposodtam, (se fodrász, se új ruhák). Pedig egy csinos, gyönyörű babaarcú lány vagyok, legalábbis mki ezt mondja, csak mackónadrágban, színtelen hajjal, bő polóban elég nehéz elhinni, mindezt smink nélkül. A barátom haverjai meg körülöttem agyon vissza dícsérik a bulis képeken a csajokat, pedig én is ott lehetnék, és mki a tuti menő csaj, én ezt meg csak a páromtól kapom meg akinek nem hiszem el. Egy lánynak szüksége van lánytól, fiutól a pozitív visszajelzésekre és nem csak a partnerétől... én már réges- rég óta nem kaptam meg.... kérlek segítsetek, mit tudok tenni??? nem birom elviselni tovább..... kérdezzetek bátran...

20L