Nektek voltak már öngyilkos gondolataitok? Megtettétek?

Vannak nekem is. De amíg érzem,hogy valamiért érdemes lenne még itt lenni addig jó lehet még itt valami.

Nagyon nem ok az életem és tudom,hogy csak én tudnék rajta változtatni,de nem is értem már hogyan és mit és stb..

Pedig jó csávó lehetne belőlem,de nem úgy,hogy ki sem megyek az ajtón mert így jobbnak érzem hogy legalább nem látok sok embert.

Bonyolult az élet valahol :(

Rá lett próbálva úgy háromszor, de nem volt rendben valami (pl.: csak elkeseredettségből), vagy akadályok gördültek, és már nem lehetett kivánszorogni a "pusztába".

Az utóbbi pár évben az élet már végképp csak amolyan hobbiféle. A fél tucat masszív trauma, tízezernyi kudarc, veszteség, komplett feladás után az ember kíváncsivá válik, meddig lehet még lejjebb? Hányszor lehet még utoljára megpróbálni nekikapaszkodni a padlóról (mert a talpra állás már csak ostoba illúzió) hogy valami újra kirúgja az épp csak támaszt fogott kart.

Bábuként ráncigálják ki a mindent feladó embert az árokból, de csupán azért, hogy utána nagyokat röhögve rögvest vissza is rugdalhassák. Aztán újra belekapnak, hogy ismét vissza lehessen rugdalni.

Egyszer csak leér a dolog az aljára. Kell legyen alja.

Más részről, olybá tűnik, költség-haszon relációban egyelőre még rentábilis hülyének bizonyulok.

Majd elmúlik.

Mint már említettem, én sosem tettem volna meg, és bármi lenne velem, akkor sem tennék ilyet. Én szeretek élni. Van annyi szép dolog! Például, amikor tavasszal langyos szellő fújdogál, a madarak csicseregnek, és mindent virágillat tölt be. Vagy, amikor az utcán sétálva meglátunk egy kiscicát <3. Vagy tél van, és esik a hó - bár ez ritkán van. Nekem az is tetszik, amikor ránézek a téli felhős égre és a kopasz fákra, az egész világ megállt, a természetben áll az idő, megfagy a pillanat, megdermed a világ - na jó, ezt nem tudom megfogalmazni, szóval valami olyasmit akartam írni, hogy tetszik a fagyos téli táj is.

Vagy mondjuk egy szép zene, egy jó alvás.

Meg nem tudnám cserbenhagyni a családomat, azt a néhány barátomat és Istent, akit annyira szeretek. Nem akarok egyiküknek sem fájdalmat okozni.

Én úgy gondolom, nincs olyan dolog, ami miatt ilyet kellene tenni.