Kisebbségi komplexust hogyan lehet leküzdeni és lehet-e okolni?

Szóval felvázolva a helyzetet:

Kisebbségi komplexusom volt mindig a nemiszervem miatt, ami igazán lankadt állapotban kicsi, néhány cm, mereven 16-17 cm.

Igen, hallottam és olvastam sok helyen,hogy a 16-17 cm merev állapotban az átlagos vagy kicsivel átlag felettinek is mondható, de ez nem nyőjt vigaszt.

Mindig az a tudat volt bennem,hogy ha pl. koliban zuhanyzunk és valaki meglátja, akkor ez lesz a beszédtéma.

Középsuliban kolis voltam, de ott minden szobához volt külön egyszemélyes zuhanyzó, így ott nem volt probléma. De ha osztálykirándulásokra mentünk, ott már más volt a helyzet... így mindig próbáltam "trükközni" hogy vagy nagyon hamar elmentem zuhanyozni, vagy nagyon későn,hogy lehetőleg egyedül legyek és gyorsan letudjam.

Utána egyetemen is cska azért nem lettem kolis, mert féltem a zuhanyzástól. Ez azt eredményezte,hogy néhány csoporttársamon kívül senkit se ismertem, de mivel velük is kevés időt töltöttem,így szinte mindig egyedül voltam.

Még anno középsuliban volt egy olyan lány osztálytársam, aki testileg tényleg nagyon jól volt összerakva (nagy mellek, formás hátsó, hosszú lábak, aranyos arc) és többször előfordult (volt hogy ittas, volt hogy józan állapotában is) , hogy bepróbálkozott nálam és ha akartam, akkor ágyba vihettem volna. De attól tartottam,hogy ha meglátja a nemiszervem, akkor majd kikacag és nem hogy nem lesz belőle semmi, de utána majd elmondja másoknak is,hogy mekkora vagyok.

Így most itt vagyok 26 évesen szűzként. Egy pontos elkezdtem nagyon sok dolog miatt a nemiszervem nagyságát okolni,de persze tudom,hogy nem minden amiatt történt úgy ahogy.