Mit kezdjek evvel a mérhetetlen szomorúsággal és bánattal ami bennem van?

Nézd ha jól tanultál, akkor csak vagy annyira versenyképes, hogy jelenlegi munkahelyeden kívül máshol is megállnád a helyedet, ahol nem kellene anyádat állandóan elviselned.

Minek szenvedsz, ha úgy érzed, hogy családod nem becsül, akkor hanyagold kicsit őket. Nekem tök normálisak a szüleim, de anyám is szereti azért osztani az észt, csak engemet ezzel nem tud megsérteni.

Mi van veled azóta? Jókat írtak előttem, leszámítva azt, aki azt írta, hogy ne foglalkozz velük, ez nem így működik, pláne, ha anyádról van szó, így lett Freud híres, hogy minden az anyával kezdődik, élhettek a Föld két végén is, a hatása örökre rajtad lesz, akkor is, ha soha többé nem kommunikáltok sehogy.

De a távolság tényleg segíthet a gyógyulásban, ahogy az is, ha tényleg megtanulod magadtól is, vagy tán már megtanultad megkülönböztetni a saját hangodat az anyádétól, mert számomra pl. ez volt egy óriási tanulás, lépés az én anyámtól való leszakadáshoz jó 35-38 évesen, amikor rájöttem egy nagy meditációs hullám után, minden nap meditáltam, mindfulness meditációt és egyszer csak bevillant a nagy felismerés, hogy a fejemben hallott hangok nagy része nem is az én hangom, hanem főleg anyámé, márpedig ha nem az enyém, akkor nyugodtan eldönthetem, hogy mit tartok meg magamnak és mire mondom azt, hogy oké, anya, szevasz, 2000 km távolságra élek már tőled, ez nem az én hangom, ez a tiéd. Számomra ez egy óriási felismerés volt, de kellett hozzá az a csönd is, amihez meghallhattam a különbséget a saját hangom és az ő hangja között, illetve a mindfulness meditáció, amit mindenkinek ajánlok sok szeretettel, ingyen és bérmentve megtanulható netről és gyakorolható bárhol és bármikor. Bárcsak még mindig meditálnék rendszeresen!