Nagyon rosszul érzem magam, mit tehetnék?

Egy 17/L vagyok, de sok problémával, pedig a családom is nagyon rendes és anyagilag sem vagyunk leterhelve. Igazából úsznom kéne a boldogságban és kiélvezni a szabadságot, amit a kamaszkor nyújthat, de én szenvedek. Kialakult egyfajta suliundorom, egyrészt az emberek miatt, másrészt magától az épülettől vagyok kikészülve. A sulihoz eddig CSAK rossz emlékek fűződnek. Csalódások, barát elvesztése, verekedések...Semmi jó eddig nem történt velem suliban. És ezért utálok suliba járni. Barátokat persze szereztem, az nálam haladásnak számít. Mindig magamhoz mérek, nem másokhoz hasonlítom magam.

Érdekes, hogy eddig egy osztályba sem tudtam rendesen beilleszkedni, egyszerűen valami miatt kinéznek az emberek. Nem vagyok kövér, nem vagyok ronda, nem vagyok buta, és ribanc sem. Talán nem vagyunk egy hullámhosszon, vagy értelmi színvonalon...Talán. Nem utálnak, de mintha nem mernének közeledni felém. Én év eleje óta kedves vagyok velük, ők nem viszonozzák semmivel. Ez így ment mindig. Tényleg nem tudok már mit tenni, hát belenyugodtam a helyzetbe. Viszont a barátokkal szeretek lenni, tehát nem vagyok egyedül.

Ez a jelenlegi helyzet a suliban. A magánéletemben, a főbb problémát most talán a kapcsolatok jelentik, mert nincsen barátom, de nagyon szeretnék. Úgy is mondhatnám hogy "ki vagyok éhezve" rájuk. Röviden ennyi erről.

Aztán kialakult a suli hatására egy pánikbetegségem, amit képtelen vagyok lecsillapítani, enyhíteni magamban. Ha törik akkor minden törik. Szapora szívverés, nehéz légzés, szédülés...Ja és egész nap szédülök és fáj a fejem. A pánikrohamok zöme a suliban szokott előjönni, főleg szünetekbe vagy tesiórán, amikor sok ember van körülöttem. Nagy tér, sok ember, és máris kész a baj.

"Röviden" ennyi.