Mit gondoltok erről? Változhatok még?

20éves lány vagyok. Fura gyerekkorral és elég fura családdal. A családban sosem beszéltünk egymás problémáiról. Senki nem hallgatott meg senkit. Kb 5éve elkezdtem nagyon utálni a szüleimet. Később már nem csak őket utáltam, hanem az összes embert aki körülvett. Volt/van pár személy akivel elég jóban vagyok, de hozzájuk nagyon ragaszkodok. Ha valakivel összebarátkozok sokszor kiszeretném sajátítani magamnak, mert úgy érzem, ha mással barátkozna rám nem jutna ideje. Idegen emberekkel nem beszélek. A tanáraimmal sem. Utálom ha valaki érdeklődik. Utálom ha valakivel meg kell osztanom a dolgaimat a magánéletemet. Nem tudok pszichológussal sem beszélni szinte semmiről. Mostanában nagyon gyakran van olyan érzésem, hogy mindent és mindenkit leszarok. Nem járok ki a házból csak ha nagyon kötelező. Pl. : suli, munka. Gondoltam már az öngyilkosságra is, de persze nem tenném meg. Bár sokan mondják, hogy a gondolat és a tett között már nincs nagy különbség. Úgy érzem, hogy változni szeretnék, de sokszor már ebben sem vagyok biztos. Igazából magammal sem tudom tisztázni, hogy mit is akarok igazából. Senki nem tud nekem tanácsot adni, mert senkivel nem osztom meg a dolgaimat, és ez olyan félelmet kelt bennem. Kezdek félni magamtól. Vajon mi lesz ez után, ha 20évesen itt tartok? Van még esélyem a változásra?