Nincs semmi kedvem az élethez azzal a gondolattal, hogy sosem leszek jó pasi, és valószínűleg sosem lesz vonzalmon alapuló, teljes értékű kapcsolatom. Mihez kezdjek magammal?

Többnél is. Végigmentünk azon, hogy vajon miért érzek így, meg honnan eredhet, stb. Igazából nem változtatott semmin, mert attól még ugyanolyan esélytelennek érzem magam. Másnál meg arról beszéltünk, hogy milyen a kommunikációm, kisugárzásom, és hogy helytelen a magamról alkotott képem, mert valójában megnyerő és határozott pasi benyomását keltem. Ezt sem tudtam soha elhinni, vagy csak addig, amíg legközelebb nem álltam tükör elé.

Igazából amíg nem látom magamat kívülről, addig én is jónak érezném magam, elképzelem milyen lehetek kívülről, és az egy egész jó kép, de aztán ha meglátom magam egy tükörben, vagy képen, rájövök, hogy teljesen mást mutat, mint amilyennek én érzem magam, és amilyen valójában vagyok, az nem elég, hogy vonzó barátnőm legyen.