Mit lehet ilyen hangulattal tenni?

Azt vettem észre magamon, hogy sokkal érzékenyebb vagyok mint az átlagember. Gyerekkoromban nagyon könnyen elsírtam magam, hogy ha nem sikerült valami. Ezek a dolgok már szerencsére elmúltak, de végülis ugyanezek az érzések jelen vannak, csak máshogy.

Egyetemre járok, egy nehéz szakra. Azt vettem észre, hogy ha valami nem sikerül, az annyira el tud keseríteni, hogy egyszerűen képtelen vagyok másra koncentrálni. Egy vizsgaidőszak kész elmebaj nekem, és a körülöttem lévők is látják, érzik, hogy nem vagyok "normális" olyankor.

De ez csak az egyik baj. Bármilyen dologra ami az életemben jelentkezik, érzelmileg rendkívül rosszul reagálok. Próbálom ezt a külvilág felé kevésbé közvetíteni, de ami bennem lezajlik egy-két esemény, vagy bármilyen történés után, az nagyon rossz.

Ha történik valami negatív körülöttem (nem is feltétlen velem), az szinte depresszió közeli állapotba tud sodorni és nincs napokig egy pozitív gondolatom. Ha valami sikerül, legyen az egy aránylag jelentéktelen dolog, akkor annak annyira tudok örülni, hogy majd kibújok a bőrömből. Ha rosszat cselekszem annyira bánt a bűntudat, hogy nagyon tudom utálni magam. Szerencsére még tettlegességig nem fajult ez a dolog, de volt már, hogy nagyon közel álltam hozzá.

Van olyan, hogy nagyon ideges vagyok, és úgy érzem "bárkit meg tudnék ölni". Az a vezetésemen figyelhető meg. Ilyenkor jobb nem mellettem lenni az autóban.

Olyan az egész érzelmi világom mint ha egy skála két végén ugrálnék csak és nem lenne középút. Vagy ha rajzolnánk egy kört, amit felosztunk több cikkre, mindegyik egy más típusú érzelmet jelöl, és a kör szélén a legintenzívebb, akkor én ennek a körnek a kerületén élek csak.

És nagyon hullámzó, hogy éppen milyen típusú ez az érzés.

Néha úgy érzem megöl a stressz, néha meg nagyon nyugodt vagyok.

Nagyon nehéz így bármit is végigcsinálni, mert bármi ki tud zökkenteni egy jó állapotból, és akkor nincs az a vizsga amire én tudnék normálisan készülni, vagy nincs az a mondat amire normálisan tudnék reagálni.

Jár valaki hasonló cipőben? Létezik megnevesítve ilyen jellegű pszichés baj? Nagyon jó lenne, ha valahogy egyensúlyba tudnám hozni a saját érzelmi világomat és a kedvemet, magam miatt és a körülöttem élők miatt is. Nem tudom ez mennyire jelentős probléma, és hogy érdemes lenne-e ezzel elmenni egy szakemberhez, vagy felesleges?

Esetleg bármilyen más megoldás?

Köszönöm a válaszokat.

F/22