Bipoláris zavarom van - bevételem viszont most nincs. Mit tegyek ezek után?
Sziasztok!
Pontosan 11 éve küzdök bipoláris zavarral. 4 évet dolgoztam key-account managerként, de három hónapja nincs munkahelyem. Igaz - én mondtam fel, mert már a reggelek is több szem nyugtatóval indultak... Sajnos a normális fázisokban is rettenetesen ideges vagyok. A mániás fázisban jön emellé, hogy alig tudok normális ember módjára viselkedni, depresszív fázisban meg csoda, ha tudok dolgozni. Sokszor leégettem magam a munkahelyen, hogy felnőtt nő létemre sírásban törtem ki egy csomószor, látványosan remegett a kezem (még a szemem is) stb. - és ezt már nem bírtam elviselni, hogy mindenki elmebetegnek néz, mert utalgattak is persze erre, meg folyton kibeszéltek.
Az álláskeresési segélyem most járt le, de nem találtam olyan munkát, amit tudnék is csinálni. Arról ne is beszéljünk, hogy volt időközben egy öngyilkossági kísérletem gyógyszerekkel, így a pszichiátrián töltöttem 3 hetet. Még mindig a depresszív fázisban vagyok. Annyi gyógyszert szedtem már, de nem látom a végét...
És akkor kanyarodjunk vissza a pénzhez: nincs ki segítsen; a felvilágosulatlan családom úgy áll hozzá, hogy nem vagyok beteg, csak rossz a gondolkodásom, és vessek magamra, ha már otthagytam a munkahelyet. Egy fityinget nem adnának, inkább dögöljek meg.
Egy rokonhoz költöztem át az albiból, mert ugye azt már nem fogom tudni fizetni...
Nem tudom, hogy a mentális betegeket az állam mennyire támogatja? TB-met kifizetik-e helyettem valamennyi ideig? Hol igényeljem? Mert 41 nap türelmi időm van még a TB fizetésig. Ez az egyik legfontosabb, mert gyógyszerek nélkül rosszabbodni fog az állapotom, egyszer már megtapasztaltam, mikor magam tettem le őket, és bár ne tettem volna!
Más ötletek, hogy mit tennétek a helyemben?
Jelenleg olyan állapotban vagyok, hogy 14-16 órákat alszok naponta, hányingerem van folyamatosan, szédülök... És hogy mondjak még egy "poént", a párom elhagyott + csomók vannak a csigolyáim közt, így álló munkát nem tudok végezni, még ülve is fáj. Igazi selejt vagyok. Ha látnátok, szerintem ti is ezt mondanátok. Azért van amikor az öngyilkosság már eléggé érthető és jogos, nem? Anno megölték az ilyen selejteseket. Én is hálás lennék, ha valaki megölne, mert ahhoz is béna és gyenge vagyok, pedig ez lenne a legjobb számomra, erre vágyom a legjobban. Hoppá, na ez vagyok én, jól elterelődtem....
Egyéb infó: Webfejlesztő a szakmám, de a 4 év menedzserkedésben elfelejtettem rengeteg mindent.
Kérek mindenkit, hogy kultúráltan álljanak hozzá a kérdéshez. Köszönöm! 25/N
KIEG.: Voltam azért egy állásinterjún, de azt mondták nem elég folyékony a németem, így most a németemet csiszolom, ezen kívül angolul tudok jobbára beszélni, és informatikai beállítottságú vagyok. Gondolkoztam az IT-Help-desken, mert oda ezek pont passzolnak, de egy ismerősöm aki ott dolgozik, azt mondta, hogy szerinte nem bírnám idegileg, tényleg ennyire idegölő az a meló?
Egy bipolárisnak milyen meló való egyáltalán?
Szia! Köszönöm a válaszodat, ment a zöld kéz!
El is felejtettem, hogy kiírtam ide kérdést azért csak most válaszolok. Most normál fázisban vagyok ilyenkor már "csak" 12 órákat alszom + most el is szörnyedtem, hogy milyen kérdést írtam ide ki... Egy regénnyel...
A hányinger és a szédülés is javult kicsit, de még nem az igazi. Pénteken megyek orvoshoz úgyis, megkérdezem tőle, hogy nem sok-e a gyógyszer.
Én is úgy gondolom, hogy a key account menedzserkedés nem fér össze a betegségemmel, de jól kerestem vele, így képes voltam állandóan nyugtatózni magam, de a végén már az is kevés volt. Valami adminisztrátori munkára gondoltam, pl. ha számlákat iktatnék egész nap, azt el tudnám képzelni, annál sem kell emberekkel foglalkoznom. Írtam már egy listát, hogy milyen munka lenne nekem való, de valahogy sosem válaszolnak, ha elküldöm az önéletrajzomat, gondolom nagyon sokan pályáznak az ilyen nyugis munkákra. Vagy azt hiszik, mert menedzser voltam, ezért sokat akarok majd kérni, vagy ilyesmi.
Nem vagy selejt. A társadalom a selejtes, mert nem biztosít neked olyan munkát, ami gyógyszer is lenne egyben, mert biztonságérzetet és megélhetést ad.
Más. Valószínűleg a gyógyszerektől vagy rosszul, de annyira rászoktattak, hogy teljesen abbahagyni lehetetlen. Most kellene egy igazán lelkiismeretes pszichiáter, aki beállítja az optimális gyógyszerfajtát és dózist.
Azok a nők, akiknek a kérdező szerint minden álma kellene hogy legyen, hogy őmellette játsszanak ápolónőt.
A társadalomnak nem az a dolga, hogy a bibikés lelkeket istápolja, ha azok mindent megtesznek azért, hogy bibikések is maradjanak.
Nekem különös, hogy egy webfejlesztő ennyire mafla legyen, ez tipikusan az a szakma, amiért kapkodnak. Az is furcsa, hogy nem alap az önképzés. Meg sok minden furcsa.
Jah várj, sztornó... az egy másik kérdés volt, itt a kérdező is nő. Elnéztem, bocsi.
Viszont a munkájával kapcsolatban továbbra is ügyetlennek tűnik.
Utolsó, mit is mondhatnék a hozzászólásaidhoz. Örülök, hogy te nem vagy bipoláris. Segítő szándékod 0. Csak beszólni akartál. Ha tényleg tudnád, mi a helyzet velem, elszégyellnéd magad.
Mafla vagyok, mert 4 év alatt elfelejtettem a szakmámat? Ha tanultál volna webfejlesztést, akkor tudnád, ha ennyi időt kihagysz, akkor újra kell kezdeni az egészet, az min. 1 év tanulás!!! De nekem munka kellett, ami idő közben meg is lett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!