Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Utálok kimenni az utcára....

Utálok kimenni az utcára. Miért lehet ez?

Figyelt kérdés

Nagyon sokszor van úgy, hogy félek elmenni itthonról és félek emberekkel találkozni, mert félek, hogy mit gondolnak rólam az emberek (akár egy ismeretlen az utcán). Nem tudom, hogy milyen betegségem lehet, de ezt már nagyon utálom és szeretnék normális lenni.

Nagyon önbizalomhiányos vagyok. Van egy barátnőm, aki sokkal szebb nálam és minden pasi őt akarja, engem észre sem vesz egy sem. (hozzátenném 21 vagyok és még nem volt barátom)Továbbá nem tartom magam okosnak sem, mert ha valami olyat mondok, ami szerintem úgy van, akkor mindig valaki rácáfol az igazamra. Lehet, hogy ezért van az, hogy ha kimegyek az utcára úgy érzem, mintha minden rólam szólna. Ha például valakik nevetnek körülöttem, midig azt hiszem, hogy rajtam, meg ha sügdolóznak, akkor is azt gondolom, hogy én vagyok a téma és engem beszélnek ki. Egyébként meg sokszor amikor csak megyek az utcán találkozok lenéző tekintetekkel. Meg látom az embereken, hogy valahogy másképp néznek rám. Lehet, hogy csak beképzelem, de nagyon nagyon így tűnik. A suliban is rettegek, ha felszólít a tanár és minden szem rám szegeződik és valami oltári hülyeséget mondok. Az emberekre félek még ránézni is.

Kérlek valaki mondja meg, hogy mi lehet a bajom, mert én ezt már nem bírom!!!


2015. szept. 22. 12:15
 1/4 A kérdező kommentje:
még ez kimaradt: ha valamilyen stresszes helyzet fenyeget, akkor elkezdek nagyon sokat enni és csak az nyugtat meg, utána perszer bűntudatom van
2015. szept. 22. 12:19
 2/4 A kérdező kommentje:
meg ha elhiszem magamról hogy képes vagyok valamire, akkor pont az önbizalomhiány ellenkezője jelentkezik nálam és mindenkit lenézek (persze nem akarom)
2015. szept. 22. 12:23
 3/4 anonim ***** válasza:

Egy dolgot tehetsz, megtanulod letojni mások véleményét. A görcsös megfelelni akarás ki fog készíteni.

Egy életed van, azt éld úgy, ahogy te szeretnéd. Ha jónak látod, fogadj örökbe egy kutyust, sétálj vele nagyokat, csak ti ketten. Egyből rá figyelnél és nem másokra. Ő szeretettel halmozna el, más kutyásokkal is - akár futtatókban - tudnál beszélgetni, fel tudnál oldódni. Vagy ha menhelyre mész dolgozni, ott gumicsizmában, munkás göncben biztos hogy nem a másikat fogják méricskélni az emberek, hanem a figyelem ott is az ápoltakra irányul, s emberi kapcsolatok szövődnek.


Minél több visszajelzést kapsz, annál inkább megerősödhet önmagad értékelése. S talán így hátra tudod hagyni a negatív szemléleted, mert a mindennapokban még apróbb sikereket is elérhetsz - öröm ha egy kutyusod gazdira lel - melyek hosszú távon szintén pozitív hatást gyakorolnak a lelkedre.


De az nem megoldás, ha bezárkózol a 4 fal közé és csak azon rágódsz, hogy milyen gonosz a világ és mindenki biztos téged akar bántani. Annak gumiszoba lenne a vége.

2015. szept. 22. 12:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:
Nekem is ilyen problémám volt. Rajtam az segített, hogy aktív hívő életet kezdtem élni és így elfogadtam magam. Ne adj annyit mások véleményére, semmiben sem többek nálad. A te életed csak a tied, s saját magadtól függ hogy fogod leélni, görcsölve mások miatt, vagy szabadon, boldogan.
2015. szept. 22. 12:38
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!