Mitől nem "fog" az agyam? 23

Én is pontosan ezzel küzdök.Volt egy pont,amikor eltört bennem valami,de egy olyan valami,amitől hirtelen erősnek éreztem magam.Bár azután újra visszatért ez az általános sz*r állapot,de valahogy mégis másnak látom a dolgokat.Már nem érzek kilátástalanságot.Ez az egész a depresszió miatt van,és sokan el sem tudják képzelni,hogy ez a betegség milyen pusztítást végez az agyban...

Szemléltetés gyanánt,az agy állapotai:

1. [link]

2. [link]

Amit én tudok tanácsolni: Legyenek álmaid.Elsőnek reális,viszonylag könnyen elérhető álmok.Ezeket kezd el célokká alakítani.A céljaidat pedig érd el.Nehéz lesz,de ha az első sikerül,akkor a sikerélmény fog akkora löketet adni,hogy érezd,képes vagy rá.:) Bármilyen apróságnak tűnő dolog megteszi,ami számodra nagy jelentőséggel bír.Pl.egy hasonló gondokkal rendelkező ismerősöm iskolát váltott.Egy másiknak pedig volt egy nagyon kritikus periódusa,ami nagyjából 1 évig tartott,azalatt pedig nem mozdult ki a házból.Emlékszem,mikor találkoztam vele,csak úgy ragyogott a sikerélménytől,hogy újra képes emberek közé menni.:) Szóval ilyesmiket keress,amikről tudod,hogy ha változtatsz rajtuk,akkor javulni fog az életminőséged és a közérzeted.Azt mondják,a sport is jót tesz ilyen helyzetben,esetleg azt is kipróbálhatod.Jut is eszembe,visszakanyarodva az álmokhoz;ha eljutsz abba a szakaszba,hogy kitűzöl nagyobb léptékű álmokat is,akkor mindig gondolj a jövőre.Gondolj arra,hogy milyen jó lesz,ha beteljesíted majd.Viszont ne ess abba a hibába,hogy az álmaidban élsz.Nem baj,ha menekülőútnak használod őket a jelenből,de ne felejtsd el,hogy ha csak fejben törődsz velük,akkor örökké víziók maradnak.Tedd őket kézzel foghatóvá!Ez fontos.

Amit még tudok ajánlani,az a zene.NEM,véletlenül sem depressziós és lassú számok!!!Olyanok,amik a kitartásról szólnak,az erőről,a barátságról,a szeretetről,stb.Tehát pozitív és erősítő üzenetet közvetítenek.Gyakori hibám volt,hogy ha rosszul éreztem magam,akkor tetéztem a saját bajom azzal,hogy szomorú és letargikus zenéket hallgattam.Azt hittem,ez segít,de hosszú távon csak képtelenné váltam tőle letargiából normál módra kapcsolni.Nem teljesen tiltott az ilyesmi,de csak akkor,ha már nagyon nem bírod cérnával,és sírhatnékod van.Ilyenkor ne arra használd az ilyen zenét,hogy sót szórj a sebbe,hanem gondolj arra,hogy milyen jó,hogy a dal írója is úgy érzett egyszer,mint te.Gondolj arra,hogy ugyanazt gondolta,ugyanúgy szenvedett,és most mégis sikeres felnőtt.Gondolj arra,hogy a te fájdalmadat is kiénekli.

Aztán ott vannak a kapcsolatok.Ha csak egy ember is van,akivel meg tudod beszélni,akkor tedd meg.Ne habozz kiengedni magadból.Tudom,hogy a problémák leírása önmagában nem oldja meg a gondokat,és nem is biztos,hogy megkönnyebbülsz tőle.Viszont miközben elmeséled,arra törekszel,hogy a másik minél jobban megértse,így akaratlanul is lekörmölsz/kimondasz olyan részleteket a problémáidból,amikre normál állapotban nem gondolnál.Mert ugye vannak dolgok,amiket te magadtól lényegtelen részletnek érzékelsz,de a jobb érthetőség kedvéért ezeket is elmondod a beszélgetőpartnerednek.Ideális esetben magadtól is összeáll a kép,ha visszapörgeted a beszélgetést,"rosszabb" esetben pedig az fogja neked összerakni,akinek elmesélted.

Aztán vannak még apró dolgok,amik egészen triviálisnak látszanak,és elsőre azok is,de a hosszútávú hatásuk kifizetődő.Pl,ha alapból sötétben szeretsz lenni,akkor igenis kelj fel,és húzd el a függönyöd,vagy kapcsolj villanyt.Engedj be friss levegőt a szobádba.Igyál több vizet.Járj el sétálni.Menj emberek közé.Beszélgess többet.Légy nyitottabb.Írj naplót.Énekelj,vagy táncolj.Ha úgy érzed,hogy kezdesz süllyedni,akkor ne segítsd rá,hanem keress kapaszkodót,ez a lényeg.

Én két emberrel ápolok igazán szoros kapcsolatot,közülük az egyik valójában sokkal szerencsésebb életet él,mint én,és mégis megrögzötten gyártja magának a negatív érzéseket.Ha egyszer rossz állapotba kerül,akkor ember legyen a talpán az,aki tud vele kezdeni valamit...mindig az van,hogy megpróbálok neki pozitív dolgokat felvázolni,próbálom tartani benne a lelket,de ahelyett,hogy valóban elgondolkozna a szavaim értelmén,csak újabb és újabb mondvacsinált okokat gyárt annak a bizonyítására,hogy milyen rossz és szerencsétlen ember is ő.Ezt azért mondom el neked,mert egy valamire még figyelned kell.Mégpedig arra,hogy becsülj meg mindent jó szót,és gondolkozz reálisan.Ha valaki biztat és segíteni próbál,akkor mindkettőtök érdekében tedd meg azt,hogy VALÓBAN értelmezed és felfogod azt,amit mond neked.Ha csak üres szóhalmazokként fogod fel,és válaszreakcióként robotmódra kifogásokat keresel magadnak,akkor(már elnézést,hogy ezt írom),de megérdemled a helyzeted.Mert magadnak generálod.A másik,hogy lásd reálisan a helyzeted.Ne legyen az,hogy szándékosan sötétebbnek látod az életed,mint amilyen.Vannak emberek,akik halálos betegek,kisgyerekek,akik éheznek...és mégis képesek mosolyogni.Nem kizárt,hogy neked nincs egy valóban súlyos problémád.És a teherbírásunk sem ugyanakkora.Ezért is szoktam emlegetni,hogy mindenkinek a saját nyomora a legnagyobb.De a fenébe is,egyszer élünk,nem?Ha meg többször,akkor a következő életben úgy sem fogunk emlékezni erre.Épp ezért ne pazarold el ezt az életet,amid van.Vigyél véghez mindent,amit szeretnél.Tudom,hogy könnyebb a meleg,otthonos önsajnálatban ücsörögni,mint naponta felvenni a pókerarcot,és végigküzdeni a napot,de akkor sem.NE LEGYÉL ÖNMAGAD ELLENSÉGE.Vannak sz*r dolgok az életben,de minden csak külső tényező.A probléma és a problémák megoldása egyaránt te magad vagy.

A saját és az ismerőseim által szerzett tapasztalataimból merítettem,így nem tudom,hogy mennyire fog segíteni,de őszintén remélem,hogy találni fogsz a sorok között hasznos gondolatot.

Szurkolok,hogy javuljon az állapotod!:)

(U.i.:magadtól és a válaszadók ajánlására se kezdj el szedni semmiféle gyógyszert.Rendes kórkép kell ahhoz,hogy meg lehessen állapítani a megfelelő gyógyszerezést.Ez utóbbit pedig az orvos tudja felállítani,akihez,mint írtad,nem szívesen mész.Csak okosan.)

Ezt a kérdést akár én is kiírhattam volna.

A kényszerbetegség, szorongás csinál ilyet. lefoglalja az ember agyát, "mi lesz ha" láncokat épít, megmérgezi minden új emberi kapcsolatodat.

Sokszor az is segít, hogy tudatosítod magadban, hogy ez nem te vagy hanem az agyad kémiája.

Van ilyen, egyes embereknek nem megy jól a fejében a kémia, és alkatilag depressziósak. Ezen meg aztán az isten összes pozitív gondolata se segít, mert az agyad nem veszi be őket.

Ilyen helyzetben nagyon nehéz objektívnek lenni, mert pont az ítélőképességed az ami el van torzulva.

Nézz utánna, vannak szerek OCDre, lehet neked se ártana valami ilyesmi.

Az orbáncfű jó, a szellemi és fizikai aktivitás is jó, és a pozitív gondolkodás is, de lehet hogy nem fogod megúszni az orvosi szakvéleményt sem. Ha beteg vagy, ne szenvedj, menj és kérj segítséget.