Érdemes nekem ilyen előzményekkel, ilyen kilátásokkal gyermeket vállalnom?
Édesanyám mentális beteg, 14 éve. Gyógyszerekkel kezelik, mániás depresszió, pánikbetegség, fóbiák... stb. Az utóbbi időben elég durva pánikrohamok jönnek rá, a semmiből, csak úgy. Munkában is rendszeres nála. Legalábbis azt mondja. Meglehetősen nehéz vele együtt élni, szeret lelkiismeretfurdalást kelteni az emberben (őt nem szereti senki, ő semmit nem érdemel meg... stb.)
Mindig féltem, hogy öröklöm ezt az egészet. 26 éves nő vagyok. Eddig senki nem mondta, hogy észrevettek volna bármit is rajtam. De 1 éve új párom van, aki rendszeresen közli, hogy beteges a viselkedésem, és olyan vagyok, mint anyám. Már rettegek magamtól, inkább mindent lenyelek, semmi problémát nem beszélünk meg, persze ez még rosszabb így számomra, mert ez betegít meg... de ez lényegtelen.
Szóval van egy bátyám, 32 éves. Semmi tünetei nem voltak. Miután megszületett a második gyermeke, kicsit megváltozott. Elég problémás baba, rengeteg sírással, és a testvérem kicsit mondhatni "bekattant". Földhöz vág dolgokat, kiabál, csúnyán beszél a gyerekekkel, csúnyán beszél a feleségével. Ő "tiszta pillanataiban" tudja, hogy ez rossz, és egyébként imádja a családját. Utána nézett, olvasgatott, és van szülés utáni depresszió apáknál is. Tehát őt elérte ez az egész.... 32 évesen ütközött ki rajta.
Én itt vagyok 26 évesen, szeretnék/szerettem volna gyereket, de úgy érzem, nem szabad, hogy megkeserítsem a gyerekem életét azzal, hogy esetleg "megőrülök", mint az összes többi családtagom. Édesapám családjában is előfordult depressziós eset. Egyszerűen attól félek, hogy a terhesség miatti hormonváltozások miatt egy dühöngő depressziós vadállat lesz belőlem :( Én nem tudom mit tegyek. Romokban az életem :(
Beszéld meg ezt egy pszichológussal, biztosan megnyugtató választ ad majd!
Szerintem nem kell emiatt lemondanod a gyermekvállalásról! Még akkor sem, ha örököltél mentális megbetegedésre való hajlamokat. Mindent le lehet küzdeni!
Őszinte leszek: a helyedben a jelenlegi pároddal én biztosan nem terveznék gyereket.
" 1 éve új párom van, aki rendszeresen közli, hogy beteges a viselkedésem, és olyan vagyok, mint anyám. Már rettegek magamtól, inkább mindent lenyelek, semmi problémát nem beszélünk meg, persze ez még rosszabb így számomra, mert ez betegít meg... de ez lényegtelen."
Nem lényegtelen! Ne tervezz családot egy olyan emberrel, aki mellett pszichésen nem jobban, hanem rosszabbul érzed magad!
Egyébiránt meg nem tudhatod, hogy ha gyereket vállalnál, nálad is előjönne-e bármi probléma, ehhez értő szakember, pl. az öröklődésben jártas genetikus véleményét lenne érdemes kikérned. Vannak olyan betegségek, amiket a nők csak a fiuknak örökítenek tovább, nem tudom, hogy az ilyen mentális gondokra ez mennyire igaz, ezért kell szakembertől tájékozódnod, de a lényeg, hogy lehetséges, hogy neked nincs is öröklött hajlamod rá.
Két abúzív kapcsolatod is van, az édesanyáddal és a pároddal.
Az ember mentális egészsége úgy működik, hogy van egy X méretű (mindenkinek más) csésze, és jön bele a lötty. Meg párolog is el. Ha valakinek túl sok van, akkor kezdődik a kiborulás.
Persze mindenkinek más méretű a csésze, van akinek szinte állandóan túlfolyik, másnak meg jó nagy és kevés víz jön, nekik meg ritkábban.
De potenciálisan mindenki, bárki lehet mentálisan beteg.
Csak megfelelő körülmény kell.
Szóval a gyerek érzékenységet örökölhet, amit ronthat nem megfelelő családi háttér.
Ha tudod hogy te is instabil vagy, akkor olyan partnert válassz, akiben a legjobb éned tükröződik, hogy majd a kakás pelusok közt is fel tudjon vidítani.
De ez nem ez a pasas lesz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!