Elhunyt egy közeli barátunk, nem dolgoztam fel, hogy nem látom többé? Vagy mit jelent ez amit érzek?

Szerencsére kiskoromban volt utoljára részem abban, hogy elhunyt valakim, akkor teljesen más volt ez.

Nemrégiben a család egy nagyon jó barátja ment el közülünk. Én személy szerint nem láttam őt az utóbbi 1-2 évben sokat, nem éltem abban a városban már csak félig-meddig, de ettől független szerettem persze.

Egészen a temetésig egyszer sirtam, mikor megtudtam mi történt. Majd a tetemésén.

Az a furcsa, hogy nem tudom elképzelni, hogy nem látom többé, talán ezért nincs bennem az a nagyon nagy fájdalom, vagy ezért élem meg kicsit másképp mint a többiek.

Mikor ma elmentem az ajtójuk előtt, akkor végigfutott rajtam,hogy ő már nem fog ott többé kijönni, és az ilyen helyzetekben valami nagyon rossz érzés fog el, mintha abban a pillanatban tudnám meg, hogy mi történt vele..

Persze a mindennapokban is tudom, hogy soha többet nem fogom őt látni, de valahogy elképzelhetetlennek tartom, és olyankor nyilal belém az a hirtelen fájdalom, meg ijedtség, hogy "jézusom mi történt, ő tényleg nincs már itt közöttünk?? " mikor valami olyan helyen vagyunk, ahol mindig láttam őt, ahol sokat voltunk..

Ez normális, vagy azt jelentené, hogy nem dolgoztam fel teljesen ezt az egészet?