Mi a baj velem?
Mostanában amúgy is a sok csalódás utáni állapotnak beazonosított időszakomat élem, ám ennek ellenére azt érzem valahogy másképp működöm mint mások.
Nálam a barátság mindig leszűkül egy emberre, nem tudok egyszerre két ember barátja lenni, nem tudom elviselni, megszokni hogy egyszerre többen vagyunk jóban, hogy egyszerre mond el az egyik mindenkinek mindent, és nem nekem mondja el külön, nem velem beszéli meg külön.
Nem szeretem a tömeget, kis csoportban szeretek érvényesülni, kitűnni, szeretem ha figyelnek rám, ha törődnek velem, ha visszajelzést kapok hogy fontos vagyok nekik, borzasztóan vágyom arra hogy szeressenek, úgy érzem ez a legnagyobb problémám hogy hiányt szenvedek belőle. De csak azoktól fogadom el akik nagyon közel állnak hozzám, és tudom hogy nem élnek vissza a helyzettel, valamint a túlélésemhez elegendő visszajelzést tudnak adni nekem, vagy éppen tőlük se fogadom el. Szeretném, de nem tudom. Főleg amikor tökéletesen bemagyarázom magamnak, hogy nem vagyok elég fontos nekik, hogy csak pótkerék vagyok, nem kellek. És ezt pusztán az is kiváltja néha, ha nem külön tudok meg valamit. Látszólag nem tudok egyenrangú fél lenni, birtokolni akarok, mert csak így érezhetem ha szeretnek. Vagy valami hasonló gyökérség.
Több ember közt viszont eltűnök, ami jó, mert nem érzem jól magam, azt érzem sebezhető vagyok ha kiadom magam, érzékeny vagyok mások véleményére, viszont van amikor totál közöny és nem érdekel semmi.
Szóval elbújni kényelmes. Ezen nem is változtatnék.
Viszont a kiscsoportos viselkedésem néha kiborító.
Amit ők persze nem értenek. Képtelen vagyok ilyenkor kommunikálni. Néha csak azért mert nem tartom egy idő után fontosnak, máskor meg azért mert akkor túl hamar megoldódna a probléma, igen makacs vagyok, bár nem hiszem hogy megoldódna, azt hiszem elég jól kiismerem az embereket, köztük őket is, csupán a magamra vonatkozó részeket transzformálja át az agyam valami szarrá, ami ellen nem tudom hogyan küzdhetnék. Szóval ők nem tudnák úgy kezelni ezt a problémát ahogy én azt elvárnám, ahogy érezhetném hogy igen, elég fontos vagyok nekik és megértenek. Megértenek ahogy vagyok. Látják hogy nehéz, és nem felejtik el, hogy szeretnek igen.
Skorpió vagyok, ha ez számít.
Valaki hasonló helyzetben? Tanács? Bármi?
Vagy kérdése valakinek? Lelkes kielemzők? Bármilyen választ szívesen fogadok.
Igen, próbáltam nekik elmondani ezt az egészet, de általában visszaestem arra a pontra hogy á ez nem is fontos, meg sokszor nincs is rá megfelelő alkalom, és lehet magamhoz se vagyok őszinte, de valahogy képtelen vagyok előttük ennyire megnyílni, nem tudok bennük se bízni (?)
Igen, többek közt abban az emberben csalódtam akiről azt hittem a legfontosabb nekem és viszont. Nem csalt meg, vagy ilyesmi, csak elég érzékenyen érintett minden ami tett, és mélyen elraktároztam. Szóval történt sokmindent, de azt gondolom jellembeli hibáim is vannak nagyon nagyrészt, amik néha megnehezítik a kis unalmas életem.
Először a barátsághoz akartam írni, de a mentális egészségnél lyukadtam ki.
válasza:Szerintem menj el pszichológushoz, ez a kisajátító viselkedés riasztó lehet egy másik embernek, és fárasztó egy idő után, akkor is, ha kedvel. Gyakorlatilag úgy csapódik le ez rajtuk, hogy a semmin drámázol és problémát kreálsz ott, ahol nincs.
Mindenképp fordulj szakemberhez, önértékelési gondjaid lehetnek, és talán a családi háttered sincs rendben (?), sejtésem szerint.
Nem engedhetem meg magamnak a pszichológust sajnos. Egyébként amikor valami nem stimmel (velem), képes vagyok nem beszélni velük, vagy másképp reagálni, ebből azt szűrik le hogy valami történik amit nem mondok el, vagy magukat hibáztatják, pedig csak fölöslegesnek érzem magam.
Valóban nincs az sem rendben.
válasza: válasza:Utolsó, ez nem introvertált személyiség. Én is introvertált vagyok, mégsem akarok senkit kisajátítani, és nem érzem magam feleslegesnek csak azért, mert nem külön mondanak el nekem valamit...
Ha pesti vagy, a Caritasnál ingyen is lehet járni pszichológushoz.
válasza:Ha laikusként akarnálak analizálni azt mondanám, hogy valószínűleg gyerekkorodban, esetleg kamaszként érhetett olyan csalódás hogy valaki(k) elhagyott/elhagytak akár akaratlanul, akár szándékosan, de mindenképp úgy, hogy neked nehéz lehetett felfogni az okát. Mert az írásodból az érződik, hogy birtokló vagy, de félelemből fakadóan. Nagyon félsz hogy nem fognak szeretni, hogy ott hagynak és félsz hogy ezt te nem tudod megakadályozni, így amikor eléggé beparázol inkább te fújsz visszavonulót.
Meg kéne tanulnod bízni a barátokban és elhinni hogy ők azért vannak ott és azért szeretnek, mert fontos helyed van a szívükben. Persze nem kell ész nélkül bízni, de azért nem ártana ha kicsit megpróbálnál dolgozni a dolgon.
Én nem teljesen olyan vagyok mint te, de van/volt hasonló problémám, bár szinte egyáltalán nem mertem felvállalni, de néhány ember esetében tűzbe is mentem volna csak azért hogy szeressenek, majd végül én löktem el őket magamtól hogy kíméljem őket a saját hülyeségemtől. Sok évbe telt, de ma már látom hogy mit csinálok és így van némi kontrollom felette. Néha még veszítek el fontos személyt bizalmi okok miatt, de az most már nem csak az én hibám, ha a másik fél tényleg szeret a barátom lenni, akkor nem űzöm el és egyre őszintébb is vagyok velük, egyre kevésbé félek attól hogy meglátják milyen vagyok és ott hagynak.
Ez mindenképp olyan dolog amin neked tudatosan kell változtatni, de muszáj hozzá pár jó barát, hogy esélyed is legyen. És ha most elkezdesz erre odafigyelni, akkor is lesznek még visszaesések, de ezen tényleg lehet változtatni. Persze pszichológussal egyszerűbb volna, de szerintem akár egyedül is mehet, csak egyedül nehezebb felderíteni az okokat és felismerni a mechanizmust. De akár a barátok is segíthetnek.
Nem emlékszem hogy bármi olyan történt volna, csak az maradt meg hogy mindig is a kelleténél érzékenyebben reagáltam a dolgokra, amikre más nem. Így születtem (?) legalábbis én hiszek benne hogy nem ilyenné váltam. Mert konkrét emlékeim vannak amikor történt valami vagy mondott valaki valamit amire így reagáltam.
Nem tudom hogy hogyan bízhatnék jobban és mutathatnám meg magam. Van aki megért és tudom hogy ő is fél, akivel egymásra tudunk úgy hangolódni, hogy megértsük a másik dolgait, igaz hogy internetes kapcsolat, de eléggé megnyíltunk egymás előtt, és a tapasztalataim szerint elég jó emberismerő vagyok, benne nem kételkedek, hogy ferdít vagy a "kapcsolatunk" élőben más lenne.
De vannak azok a barátaim akikkel napi kapcsolatban állok, és velük nem megy. Ők nem úgy reagálnak amiből azt a visszajelzést kapom hogy teljesen megértenek, annak ellenére hogy megbízhatóak és szeretek velük lenni, csak amikor rámjön ez a hülyeség, akkor érzéketlenné válok, elfelejtek mindent.
Én is hasonló helyzetben vagyok. Én is másnak érzem magamat, mintha nem is lennék ide valósi.
Soha nem éreztem olyan jól magamat társaságban akkár legyen kissebb vagy nagyobb társaság. Sokkal jobban érzem magamat mikor kettesben vagyok egy személlyel akiről tudom hogy megért szeret és aki mindig támogat. Sajnos csak nem rég ismertem meg rendesen, mert amúgy elég régóta ismerem. Eddig volt egy hiányérzetem amit nem tudtam hogy mi hiányozhat, de nem rég ébresztet rá hogy az életemből a szeretet hiányzik amit most úgy érzem hogy tőle meg ezt is kapok. Eddig én is azt hittem hogy jól kiismerem az embereket, de ő egy nagyon kedves mondatával ráébresztett, hogy magamat se ismerem.
Nekem is sokaig ilyen problémáim voltak.
A csoportokban is mindig csendben maradok és ezért soha senki nem tud rólam semmit. Bár a barátaimat is zavarja hogy ilyen vagyok, de attól még próbáltnak velem barátkozni, csak sajnos senkit nem engedtem magamhoz közel.
Neked is csak annyit mondok, hogy szerez egy barátot akit közel tudsz engedni magadhoz, akinek mindent el meresz mondani mert tudod hogy mindig meg fog érteni, aki mindig mindenben melleted fog álni, és aki kimondja magától azt amire szükséged van. Nekem ez sokat segítet.
Remélem tudtam neked segíteni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!