Mit tegyek? 20 éves korom óta hipochonder vagyok, közben szinte állandó szorongásban élek.

Nem keresem magamon napi szinten a tüneteket, de ha találok vagy érzek valamit, rettenetesen megijedek, halálfélelmem van (miközben „józan állapotomban” egyáltalán nem félek a haláltól), a szó szoros értelemben küzdenem kell, hogy ne ájuljak el. Tudom, csak jön és megy, mély levegő, meditáció, meg a többi okosság, már mindenféle szakirodalmat átnéztem, de már rettenetesen unom állandóan megküzdeni ezt a harcot. Elfáradtam. Ráadásul az sem segít, hogy van egy ugyan nem halálos (remélem), de gyógyíthatatlan betegségem, ami nyilván napi szinten eszembe jut, mivel némiképpen fizikailag is korlátoz a mindennapokban.

A másik problémám, a folyamatos és szinte csak egy-egy pillanatra elmúló szorongás. Alig várom az estéket, hogy vége legyen a napnak, hogy aludhassak, és ne kelljen tapasztalnom ezeket a szörnyű dolgokat, amikor pedig eljön a reggel, az számomra a halál. Egy újabb szorongós nap, egy újabb pánikon való átevezés. Az öngyilkosság gondolatával, meg hogy ki kéne szállni ebből az egész cirkuszból, persze jó párszor eljátszottam, de meg nem tenném. Van pár ember, akikért élni akarok.

A depressziót már nem is említem mélyre szántóan. Folyamatos fáradság, érdektelenség, értelmetlenség. Tudom, sport, hobbi, testmozgás. Csináltam, de ahogy kimarad pár nap, kezdődik elölről minden. Anyagilag sem tehetem meg hogy sporttal, kirándulással töltsem az egész életemet.

Tényleg belefáradtam. Nagyon. 1-2 hete koncentrációs zavarok jelentkeztek, ez új. Mondanak 2-3 dolgot, és vége, szétesek. Azt sem tudom mi van, nem bírok figyelni. Furcsa érzés.

A legszörnyűbb pedig az, hogy megtaláltam az utamat, hogy mi az, amit csinálni akarok az életben, de sokat kéne tenni, dolgozni érte, és erre egyszerűen nincsen már erőm, ezen lelki sokkok után.. Amikor nagy nehezen összekaparom magam, akkor pedig jön egy pánikroham, és egyszerűen lenulláz. Örülök hogy az ágyig elvonszolom magam és tudom hogy aznap már képtelen vagyok megint tenni az álmaimért. Olyan, mint amikor egy bokszolót kiütnek a ringben, és hiába üvölt 10000 ember hogy álljon talpra, egyszerűen nem tud. Tényleg így fog eltelni az életem? Vicc az egész. :(