Állandó halálfélelmem és betegségtudatom van. Van ötletetek, miket lehetne csinálni?
Vannak valódi problémáim. Kicsit gyengült a látásom az elmúlt időkben, nagyon kellemetlen frontérzékenység gyötör (ha jön az eső, ájulás kerülget, alig fogom fel a környezetemet) és az ízületeimmel bajok vannak. Többek között ezek miatt nagyon sokszor szédülök, viszont ez kivált belőlem néha pánikrohamot, és egy állandó szorongásos állapotot is. Halálfélelmem van.
2.5 éve tart, néha hullámzik, de valamennyire mindig velem van. Nem jó így élni :\
Mostanában valeriánát szedek és igyekszem sokat sportolni, de az utcára kimenni számomra nagyon rossz érzés (persze, ha muszáj, nyilván ki tudok menni, de szeretek a fal mellett sétálni, mert rettegek az elájulástól/eldőléstől). A mozgás és a valeriána talán egy picit segít, de nagyon nem.
Fiatal koromban szedtem antidepresszánst, mert szorongtam az iskolában. 19 éves koromra tettem le, azóta nem nyúltam ilyen gyógyszerekhez, mert már a gyógyszerektől is szorongok. Tippek?
"A szemlélődő séta: figyelek."
nem tudok szemlélődni :( az utcán már sétálni nem szoktam szinte soha, mert egy rémálom számomra. ha megyek valahova, sietek, mert nyűgként élem meg.
ha szemlélődnék az utcán, csak hirtelen észrevenném, hogy 'jajj, homályosan látom a világot', 'jajj, be van dugulva a fejem' és megint rám jön a még erősebb félelem.
válasza:...én meg leülök rajzolni.... városban
Régen (amikor hasonlókorú lehettem) voltak hasonló nyavalyáim, van, némi rálátásom, hogy jöttem ki belőle, azokról írtam. Viszont mindenekelőtt egy jó orvossal azért tisztázni kéne, nincs-e valami szervi probléma.
van szervi probléma, írtam is fent.
gyengült a szemem, fáradékonyabb, és az ízületeim sem jók, össze-vissza ropog a nyakam és sok egyéb ízületem is, de ezek csak fizikai nyavalyák, az állandó halálfélelmet nem indokolják.
válasza:"szédülés ... mintha homályos lenne az egész világ körülöttem" - ezt kéne orvosnak kivizsgálni...
Egy gyógytornász ismerős azt mondta, a zenészeknek általában nagyon rossz a fizikai állapota, a rendszeres féloldalas tartásoktól (milyen hangszer?) Lehet, hogy gyógytorna kellene... (írhatsz privit is,ha jobb)
A titokzatos haláltól szerintem normális ember fél. Nagyon betokozódottnak kellene lenni ahhoz, hogy "mindegy" legyen ez a kérdés, és szellemi utat nem is tud járni, akinek mindegy. A modern világ egyébként hajt erre (és ezért is van annyi pszichózis): mindegy, vagy a "a tudósok megoldják" (itt a gyk olvastam ilyet, a tudósok majd megoldják a betegségeket, egyre tovább élünk, és majd megoldják a halhatatlanság kérdését:D)
A világ nagy tanítói beszélnek erről, hogy kell készülni és átlépni a halál kapuján. Őket a sötét inercialitás rendre megölte. Mégis beszélni kell, mondani (bár itt is csak lepontozás jár érte:D)
"De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett, Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti?
Shakespeare, Goethe, Madách, Dante, Beethoven, Kant... ki kérdezett?
Ember, aki tudod – ember, aki láttad –, ember, aki nézted, figyelted, élted – tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett –, ordítottál, hogy közeledik – ki kérdezett?
Megváltó Atyaisten – aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni –, ki kérdezett?" (Karinthy)
Van egy harc, ami ezen is látszik, és életnek neveznek.
A nagy harcos, Ady így ír:
"Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes sziv-kohók
Ifjú vitézlök lengeteg szivét."
Ez marad le, ez a "hozzáedzés" (kezdve a nagy népmeséktől, a művészeten át és vallás nagy kérdéséig, a halál túlélő erőkig) és ezért nem tudnak a fiatalok gyakorta szembenézni a nagy kérdésekkel, de mivel azok attól még vannak, nyomasztóan, feldolgozhatatlanul, pszichózist okozva jelennek meg, szorongásban, neurózisban.
A "hozzáedzést" a (világ)vallások és a művészetek tudták megadni - ma otthon is, az iskolában is háttérbe szorult ez, jobb esetben a természettudományok mögé, rosszabb estben meg a nagyon közönséges és lehúzó média mögé. De ezek nem edzik a lelket élt-halál kérdésekkel való szembenézésre.
A szorongásos neurózisból akkor szabadultam, mikor tanulmányaim és tapasztalataim során eljutottam arra, hogy minél mélyebbre jutni a megismerésben és kifejezni azt: milyen jó, boldogító és ragyogó érzés. És akkor gazdag és szép (bár nehéz és tragikus) a "ráadásul kapott" élet, ahogy József Attila írja:
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.
Az Igazságot keresni, a hazugságtól elfordulni, mert az nem a "valóvilág", csak hazug és zaklató.
Az igazság ragyogó fény.
"Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk."
válasza: válasza:Ez pánikbetegség. El sem hinnéd, milyen gyakori...
Elmesélem, hogy gyógyultam ki 1 év alatt:
●pszichoterápia (ha kibeszéled magadból, sokkal jobb lesz)
●sport (úszás vagy futás legalább kétnaponta).
Hidd el, működik:) Fel a fejjel!
A pajzsmirigyedet nézetted már meg?
Nekem a rossz pajzsmirigy működéstől voltak fél évig pánikrohamaim, és szédültem is, mert felment a vérnyomásom is miatta. Halálfélelmem is volt, mindentől bepánikoltam, ahogy te is leírtad.
Ha gondolod beszélhetünk privátban, mert ugyan ezekkel küzdöttem én is.
Nézesd meg egy vérképpel, hátha ez a baj.
De a sportolás mindenképpen jót tesz. Fárasszad jól le magad, és kevésbé fogsz koncentrálni a pánikkeltő dolgokra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!