A szexuálpszichológus, hogy tud azon segíteni, hogy nemigazán érdekel a szex?
Túl,közeli,túl intim, nem akarok pucéron másokhoz dörgölőzni és hemperegni.
Csak hát a mai világban aki nem akar dugni azt nem tartják normálisnak.
Igazából engem is zavar, hogy miért nem akarom csinálni.
Állítólag nincs is jobb tevékenység ennél. A fiatalok számára. Az élet egyik sarokköve.
Szóval engem az zavar, hogy miért nem akarok ebben részt venni.
Ki tud erre felelni és megmagyarázni miért alakult így?
Pszichológus? Pszichiáter? Szexuálpszichológus?
A neten elérhető valaki aki ingyenesen ad tanácsot?
Az sem mindegy ám, hogy hány éves vagy. Ha nagyon fiatal, akkor még nem is kell, hogy érdekeljen, de ha már benne van a korban úgymond, amikor is természetesnek kéne lenni, hogy az ember érdeklődik a szex iránt, vágyik a kielégülésre, akkor ez gond.
Az nem gond, hogy valakinek nem a szex körül forognak a gondolatai, hogy nem igényel mennyiségileg sokat, de ha abszolút nem érdekli, túl intimnek gondolja, szégyelli a meztelenséget egy olyan ember előtt, akit szeret, akire vágyik, akkor az gond. Akkor valamilyen probléma van a háttérben, ami miatt ez így alakult és ezzel azért egy jó szakember tud mit kezdeni.
Mindenképpen vagy pszichológus vagy szexuálpszichológus, aki segíteni tud. A pszichiáter inkább idegi alapon tudna segíteni, de ennek inkább lelki okai vannak.
Mindenképpen fordulj szakemberhez. Mert a szexualitás alap dolog, nem lehet senkivel úgy egy egész életet leélni, hogy abszolút semmilyen intim érintkezés nincs abban a kapcsolatban. Így egyedül maradsz és magányos leszel, ami meg nem jó.
Már benne vagyok a korban bőven.
Nekem kellemetlen.
Na de, hogy tud segíteni? Mivel? Mennyi idő alatt?
Kell segítség? Ez miért nem lehet normális dolog?
Gandhi sem élt nemi életet az apja halál után és nem váltak el. Biztosra veszem ,hogy a mi kultúránkban is gyakori a nemi érintkezés hiánya vagy nagyon alacsony szintje hosszú ideje együtt lévő párok között és nem válnak el.
Ha valaki abszolút nem érdeklődik a szexualitás iránt, abszolút tabu neki a meztelenkedés, nem tartja jó és normális dolognak a szexet, akkor az minden, csak nem normális. Nem kell orrba-szájba csinálni, de ha alapvetően nincsenek ilyen irányú vágyaid, azért ott el kéne gondolkozni.
És te valóban elhiszed, hogy normálisan le lehet valakivel élni úgy egy kapcsolatot, hogy semmilyen intimitás nincs abban a kapcsolatban? Hogy a párod előtt még át sem mersz öltözni, vagy nem mernél vele együtt fürdeni, vagy ne vágynál az érintésére?
Arról nem is beszélve, hogy lehet otthon nincs szexuális kapcsolat a felek között, de honnan tudod te azt, hogy máshol nincs? Megcsalás, stb. Hallottál már róla? Én biztos nem élnék egy ilyen párkapcsolatba, ahol abszolút semmilyen nemi érintkezésem nem lenne a párommal. Sőt, velem nem élne senki ilyen kapcsolatban.
És hogy tudnak segíteni? Úgy, hogy a beszélgetések során megtalálják az okot, hogy te miért vagy ilyen. Hogy mi miatt lettél ilyen. És ha ráébresztenek arra, hogy az lenne a jó és normális, ha nem tartanál ennyire a szextől, a meztelenkedéstől, az érintésektől, akkor már haladás. És még arra is megoldást találnak, hogy miként jutnál el arra a szintre, hogy ezt gyakorlatban véghez is vidd.
Valószínűleg a neveltetés, a környezet, amiben felnőttél vagy esetlegesen valami rossz élmény miatt lettél ilyen. Esetleg nálatok abszolút tabu volt a meztelenkedés, a szexualitás, esetleg a szüleid egymással abszolút nem éltek nemi életet, vagy egyedülálló szülő nevelt fel téged, aki egyedül élt végig, nem volt kapcsolata, vagy azt nem mutatta be otthon, nem beszélt róla.
Engem túl ritkán érdekel ahhoz, hogy kapcsolatot akarjak.
Nagyon kevés felszínes érdeklődésem van csak és ritkán.
Viszont néha kellően taszítónak is tartom.
És a párom sem akarnám rendszeresen pucéran látni átöltözés közben.
Nem akarok senkit.
Hasonlóan vagyok én is. Már nem egy kapcsolatom ment tönkre emiatt..
A csókolózás is taszít? És a sima ölelés (ruhában)?
Eh, ez csak a mai szexközpontú világban probléma.
Az intimitásnak ezer más formája lehet a szexen kívül, egyébként a szex maga is csak olyan partnerrel jó, aki hajlandó energiát fektetni a dologba. Nem írtad, milyen nemű vagy, de ha mondjuk férfiként találnál egy nőt, akinek gőze nincs arról, mi a jó neki és feküdne végig, mint egy fadarab, vagy nőként egy férfit, akinél a szex kimerül a reszelésben, hát, nem hiszem, hogy megjönne hozzá a kedved.
Ha trauma áll a háttérben, akkor persze érdemes dolgozni vele, de ha csak simán nem érdekel azon nem hiszem, hogy a pszichológus tudna segíteni...
Érdekel a te eseted, de fogalmam sincs, hogy ez mitől lehet. Annyit tudnék mondani, hogy valakinél (a nők többségének) az érzelmek a szex előfeltételei, és akibe nem esnek bele, vagy legalább nem ismerik jól, azzal szexelni sem akarnak. (Mások persze azt mondják, hogy a nőkben gyakran a szextől alakul ki a szerelem) Szóval esetleg az lehet, hogy csak amíg nincs barátnőd, addig vagy mintegy aszexuális, kapcsolatban pedig lehet, hogy átkattan a dolog arra az egy partnerre?
Érdekes, hogy én pedig kezdem elveszteni a kedvem a szexhez. Ugyan egyszer kerültem a közelébe, és nekem ez az, amit nem igazán tudok megmagyarázni, mert mindig is a célom volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!