Van-e itt olyan, aki gyerekkorában nemi erőszak áldozata lett, és hajlandó név nélkül leírni, hogy hány éves volt, ki követte el, stb?
MINDEN hozzászólót kérek, hogy korlátozza a kommentelést a fent látható, és lent részletezett kérdésre. Ez egy NAGYON érzékeny dolog, ezért ne menjetek bele vitázásba, mert senkit sem akarok a kelleténél jobban felzaklatni.
------
Ha van erőtök hozzá, azt is írjátok le, hogy ez milyen tudatos problémákat okozott a későbbi életetekben, valamint, hogy fel tudtátok-e egyedül dolgozni. Susan Forward: mérgező szülők című könyvét olvasom, ahol leírják, hogy sokkal többen lettek erőszak áldozatai gyerekkorban, mint azt valaha gondolnának. Ezt már több más helyen is olvastam. Azonban ez egy nagyon kemény és érzékeny téma, és a legtöbb ember egész életében nem kér segítséget ennek a feldolgozásához.
Tehát ha van erőtök, kérlek írjátok le, hogy hány évesek vagytok, milyen neműek, mikor történt, meddig tartott (egy alkalommal, vagy folyamatosan), ki követte el, az illető milyen társadalmi helyzetben volt (mi volt a foglalkozása), és hogy segítséget kértetek-e ellene (és megkaptátok-e).
Továbbá, hogy a mostani problémáitokat vissza tudjátok-e vezetni erre az esemény(sorozatra).
Akár hozzá mertek szólni, akár nem, ne felejtsétek, hogy talán ez a legszörnyűbb dolog, amit elkövethet egy felnőtt egy gyerek ellen, különösen, ha az a saját gyereke. Iszonyatos mennyiségű problémát okoz felnőttkorra, amit egyedül szinte lehetetlen feldolgozni. Olyan problémákat is, amiről nem is hinnétek, hogy ez a dolog generálja.
Ha valaki szeretne tenni a saját érdekében a nyomasztó lelki gondok, borzasztó emlékek ellen, akkor ajánlom a fent említett könyvet. Fájdalmas lesz, de képesek vagytok tenni ellene!
válasza:Én olyan 8 éves lehettem és az apukámhoz járt egy férfi!
Aki azt mondta nekem hogy simogassam neki ott és ő is fogdosta az enyémet!
eZT EDDIG SENKINEK senkinek nem mondtam el, bár ez annyira nem zaklató dolog de azért ez is elég kellemetlen
bocsánat, elfelejtettem leírni, hogy ez is zaklatásnak számít- susan forward definíciója szerint minden annak számít, ami egy gyerek és egy felnőtt között titok marad (és természetesen nemi érintkezésnek számít). ha nem túl megterhelő részleteznéd a fenti szempontok alapján ezt az eseményt?
és köszönöm, hogy hozzászólást.
Tehát: nem csak az közösülés számít erőszaknak, bármilyen nemi érintkezés is annak számít.
válasza:Háát részletezni, nem is tudom azt se tudom akkor miért nem jöttem el miért fogtam meg neki??és bocsánat nem 8 hanem 6 voltam!
Talán azért nem gondoltam hogy rossz lenne mert apukámmal nagyon jóba volt!
Mondjuk egyszer elvitt anyukám tudta nélkül mondjuk fagyizni de anya meg is ijedt és azt hitte higy elrabolt de megtaláltak szóval nem tudjuk mi lett volna ha!
Kb ennyi de ha leirod pontosan mire gondolsz akkor válaszolok
válasza:Nem volt nemi érintkezés, de nem érintett túl jól. Mái napig nem jó rá visszagondolni.
Olyan 13-14 éves lehettem mikor egy férfi hazáig követett és közben folyamatosan önkielégítést végzett. Nem vettem észre mikor elmentem mellette, hogy jön is utánam, csak mikor hazaértem és ott állt mellettem és még mindig csinálta.
Azt az érzést mikor leesett, hogy vagy 10 perce.... Hát nem kívánom senkinek.
válasza:15 éves lehettem, amikor este egy lépcsőházban egy férfi hátulról megfogott. Szorosan átölelt és közben simogatott és suttogott a fülembe. Eléggé kínos és kellemetlen érzés volt. Először a barátnőm nevét kiabáltam, aki kint várt az utcán, de miután rájöttem, hogy felesleges, mert nem hallja, megpróbáltam védekezni. Mivel nagyok és erősek a körmeim, ezért csak azzal tudtam védekezni, tiszta erőből kapartam a kezét. Szerintem véres is lett neki. Miután már nagyon fájt neki elengedett és elfutott.
A barátnőm nem látott semmit, csak azt, hogy elrohan a fickó, a kiabálásra meg azt hitte, hogy csak hülyéskedem, mert előtte szórakoztunk...
Nem tudom, hogy ki volt az a szemét, aki ezt tette. A szüleimnek nem mondtam el, féltem, hogy én lennék leszidva, meg, hogy soha többet nem engednének el sehova sem, inkább hallgattam. Nem ért trauma, sőt egy picit büszke is vagyok magamra, amiért védekeztem, nem hagytam, hogy megerőszakoljon, másnak sajnos ez nem sikerül.
18/L
köszönöm a sok értékes hozzászólást, sejtettem, hogy rövid idő alatt is viszonylag sok fog érkezni.
érdekelne, hogy mit éltetek át érzelmileg (ahogy valaki írta is, hogy nem merte elmondani, nehogy még őt büntessék meg), meg úgy általában mindenre, amit fontosnak tartotok elmondani ezzel kapcsolatban.
első hozzászóló: miért nem kértél segítséget? mi volt a foglalkozása az illetőnek? később beszámoltál erről a szüleidnek?
válasza:Az utóbbi hetekben igen sokat gondolok arra, ami 15 éves koromban történt velem, most 42 éves vagyok. Buliztunk egy többi-kevésbé összeszokott társasággal egyik fiatalembernél,aki akkor 20-21 éves heletett, gyári munkás. Én inkább csak beszélő viszonyben voltam vele. Aztán nem tudom, hogy maradtam vele egyedül, és hogy a társaság hova lett, amikor megtörtént, ami végül is erőszak volt, mégha nem is túl durva, mert amennyire sikerül visszaemlékeznem, annyival erősebb volt nálam, hogy csak sírni és könyörögni tudtam. Azelőtt nem derült ki, hogy vonzódik hozzám, talán az alkohol hozta ki belőle. Haza nem tudom, hogy értem, csak arra emlékszem határozottan, hogy hoztam két döntést. Keresek menedékként egy fiút magamnak. Megpróbálom elfelejteni ez egészet, már akkor olvastam valahol, hogy a szörnyű dolgokat az embereknek sikerülhet jó mélyre elásnia magában. Utólag belegondolva tényleg nem gondoltam rá, csak az utóbbi hónapokban. Nem találkozunk, de tudom, itt él az illető a mi kis váosunkban. Csak annyira gondoltam be évtizedekig, hogy egy ember van, akit tényleg gyűlölhetek, de nem gondoltam végig a történteket. Nem mondtam el az esetet azóta sem senkinek, csak most neked.
Nem ő volt az első férfi az életemben, sem az utolsó. Előtte sem tudott senki kielgéíteni, azóta sem, pedig férjnél is vagyok tizenéve. Esettleg csak magamat, de már az sem működik.
Egy-két hónapja önismereti csoportra járok, ami nekem nem egyszerű, mert magamról vallani nekem nagyon nehéz. Akkor gondoltam rá, hogy ezzel az emlékkel is kellene kezdenem valamit, de egyelőre csak a hidegrázás jött be belőle.
"ami végül is erőszak volt, mégha nem is túl durva, mert amennyire sikerül visszaemlékeznem, annyival erősebb volt nálam, hogy csak sírni és könyörögni tudtam."
a nemi erőszak nem attól függ, hogy mennyire brutálisan történik meg. csak az számít, hogy az áldozat beleegyezését adta-e, vagy nem, és ilyen esetekben természetesen nem.
köszönöm neked is, hogy leírtad. tudom, hogy a sebeket feltépni borzasztóan nehéz, és talán nem is látja az ember sokszor az értelmét, de bizton állíthatom, hogy van. az önismereti csoport nagyon jó ötlet, bár az ideális az lenne, ha olyanok közt lennél, akikkel ez szintén megtörtént, egy olyan vezetővel, aki ennek a specialistája.
csak bátorítani tudlak, hogy beszélj magadról, nyugodtan éld meg a dühödet, és meglátod, ha ezt megengeded magadnak, sokkal könnyebb lesz egy idő után, és nagy változásokat fogsz tapasztalni önmagadban. mindenképp megéri, légy bátor, akik hozzád közel állnak, akár barát, barátnő, házastárs, stb. kérj érzelmi támogatás, hogy álljanak mögötted, hallgassanak meg, mert az embernek ilyenkor van erre a leginkább szüksége -a feltétlen támogatásra.
bár a terapeutád valószínűleg javasolhat ilyesmit, de azért leírom: nagyon hatásos lehet, ha az elkövetőhöz levelet írsz, ha szerepjáték keretében eljátszod, hogy mit mondanál neki, úgy, hogy nem fogod vissza a benned szunnyadó dühöt (mert hogy van, az biztos, magad is leírod: egy embert gyűlölhetsz igazán).
nagyon sok bátorságot, és örömöt kívánok a nehéz terápiához, és ha bármi fejlemény van, nyugodtan írd le majd ide, mert kíváncsi vagyok rá.
válasza:Én irtam hogy soha nem mondtam el senkinek! 4év van párom és neki se anyukámnak se!
A pasi nem tudom mi lehetet a foglalkozása!
válasza:Sajnos nem tudtam igazán befejezni a megkezdett történetet, ismét én vagyok, aki 19,01-kor válaszolt, a 15 - 42 éves. Köszi a bátorítást!
Még azt a gondolatot szeretném megosztani veletek az előkerlő emlékdarabokból, (ami számomra az egészet érthetetlenné is tette), hogy közben úgy tűnt, a férfi valóban nem is hallja, érzékeli a titltakozásomat, mintha csak a teste lett vona ott.
Írás közben pedig arra is rájöttem, hogy az eltelt évtizedek során, ha ilyen erőszakról szóló történeteket hallottam, olvastam, soha nem gondoltam végig, hogy ez már velem is megtörtént, nem soroltam magam az áldozatok közé.
Habár általában nem segít rajtam, ha kipakolok, inkább még inkább felzaklat a dlog, most talán mégis jó, hogy át tudtam legalább gondolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!