Valaki jart mar pszichoterapian, depresszio miatt? Miben segitett illetve hogyan tudott kimaszni a depressziobol?

Én kétfelől is tudok neked választ adni: bár diplomám nincs de a csoportterapeuta képzés nagy részét elvégeztem anno, tehát elvileg meg kéne tudnom mondani miben tudunk segíteni. És magam is jártam kollégához egyéni terápiára depresszióval.

Emberek élnek magas vérnyomással, cukorbetegséggel és más krónikus betegségekkel, karban kell tartani és akkor tünetmentes. Ez bármennyire is banáisan hangzik, a társadalom sajnos a mentális panaszokat nem kezeli úgy mint a szervileg megnyilvánulót -- el tudod képzelni, hogy csak egy egyszerű influenzára olyan dolgokat mondanak mint egy depressziósnak? "Szedd össze magad, nincs is neked semmi bajod!"

Szóval, a depresszió is lehet egy krónikus betegség -- én viszont nem fogok a képernyő túloldaláról nyilatkozni, hogy a Te problémád milyen súlyos. Nem érdemes azon gondolkodni (ne gondolj a fehér elefántra) hogy elkísér-e életed végig. Most az a legfontosabb hogy gyógyszer nélkül (a legtöbb gyógyszert nem lehet túl sokáig szedni) tünetmentessé váljál. Ha bírsz, menj el terápiára, ha egyszer eljutsz egy terapeutához akiben megbízol, és rendszeresen jársz, akkor onnantól minden rendben lesz. Tudom, nagyon nehéz, de ne habozz azonnal váltani, ha a bizalom nincs meg.

Miben segített... ezeknek a dolgoknak oka van, gyökere van, segít feltárni és ha egyszer tudatosul hogy mi az akkor segíthet, hogy ne bántson többé vagy megtaníthat hogyan tudsz együtt élni vele.

Minden jót.

Becsületes a pszichiátered, tudja, és mondja is, hogy a gyógyuláshoz csak a terápia vezet.

Mindenképp mélylélektani (KIP, ego-state, regresszió, stb.) terapeutát keressél, a csalódás elkerülése érdekében.

Nekem is több depressziós epizód volt életemben, emellett pedig pánikbeteg is voltam.

Először 21 éves koromban fordultam szakemberhez, akkor pszichiáterhez jártam. Antidepresszánst írt fel, amit gyűlöltem, mert állandóan vigyorognom kellett tőle, de belül ugyanolyan rosszul voltam. Mellette végigcsináltunk egy három hónapos rövid terápiát. Ez hellyel-közzel segített, de csak átmenetileg. Nem tudtam pontosan, hogy milyen módon segít, de a depresszióból kijöttem akkor és új irányt vett az életem. Eltelt pár év, és újra jöttek a pánikrohamok, a házasságom megromlása után pedig egy nagyon mély depresszió.

Azt tudtam, hogy gyógyszert soha többé nem akarok szedni. Ekkor pszichológushoz fordultam és belevágtam egy hosszúterápiába. Ez egészen más! Itt már ÉRTEM, hogy mi miért történik, hogy milyen tényezők váltották ki a problémáimat, közösen feldolgoztuk és megtanultam kezelni.

Nem volt könnyű, de nagyon hatásos! Teljesen átalakult a személyiségem, másképp működöm, mint régen. Igaz, közben eltelt majdnem két év az életemből, de gyakorlatilag az egész személyiségfejlődésem újrajátszódott, és most már olyan lehetek, amilyennek mindig is lennem kellett volna.

Újra lett párkapcsolatom, amiben egészen másképp működöm, mint korábban. Boldog vagyok.

Azt hiszem, soha többé nem tudnék depressziós lenni. Egyszerűen már másképp viszonyulok önmagamhoz és a világhoz. Nem azt mondom, hogy mindig minden happy, de csak nagyon rövid nehéz időszakok vannak (max. egy naposak), és nagyon könnyen ki tudok jönni belőle egyedül is.