Egyetlen (a legsúlyosabb) tünet illik rám a depresszióból, most akkor az vagyok, vagy sem?

Tudok nevetni, nincsenek koncentrációs zavaraim, rendesen eszem, (aludni gyerekkorom óta nem alszom jól, tehát ez irreleváns), viszont napi szinten gondolok az öngyilkosságra, és egyik pillanatról a másikra átvált a hangulatom durván rosszra. Valószínűleg csak a gyerekeim miatt nem teszem meg, de úgy érzem, képtelen vagyok megbirkózni a feladataimmal, mégis felkelek minden reggel, és teszem a dolgom. Hogy tudnék kilábalni ebből, mert rettenetes. Tudni kell, hogy kamaszkoromban volt egy öngyilkossági kísérletem. Nem, nem csak a figyelmet felhívni akartam magamra, komolyan elhittem, hogy meg fogok halni, csak épp nem sikerült.