Mi történik velem? Egyre nehezebben veszem az akadályokat, egyre érzékenyebb vagyok. Mitől?!

Néhány éve szinte még semmi nem érdekelt, nevettem a szenvedős filmeken, nem voltam túl kedves azokkal sem, akik sírtak, szenvedtek.. Nekem meg nem voltak ilyen gondjaim, az egyetlen érzelem ami szinte mindig megtalálható volt bennem különböző mértékekben a düh, a harag.

Pár éve még az sem érdekelt volna, ha megbukok az iskolában, vagy ha kidob a pasim... Érzelmileg egy sivatag voltam, empátia nulla, és ne kövezzetek meg, de nekem ez így megfelelt, mert kis odafigyeléssel a magamat érintő dolgokat már nem hanyagoltam el.

Az utóbbi időben viszont szinte nem bírom elviselni magam.

Az utolsó vizsgaidőszakom erős pánikolással, sírógörcsökkel, nyugtatókkal, és természetesen tanulással telt, de annyira rástresszeltem, mint még soha semmire. Sokszor ismeretlen emberek megható történetét látva egy filmben, vagy reklámban, rám jön a sírhatnék..

És az utolsó legcsúnyább kiborulásom a forgalmi vizsgán való bukásom volt. Voltak korábban is pánikrohamaim, amimkor csillapíthatatlan sírógörcsöt kaptam úgy, hogy szinte fuldokoltam közben (de csak 2-3x eddig), de most még az oktatóm is megijedt, és otthagyott a sikertelen vizsga után egyedül az autóban még 20 percet, hogy nyugodjak meg, akkor majd visszajön. Annyira rágörcsöltem, hogy a legalapabb dolgokat rontottam el többször is az első 5 percben, és ezért gyűlöltem magam ennyire. Azóta ha eszembe jut, rögtön kell bevennem egy nyugtatót (napi kb 3-4 0,5-ös frontin), mert ha nem veszem be időben, újra kiborulok, pedig tudom, hogy nem olyan nagy dolog megbukni, mert sokakkal előfordul.

A barátom is csodálkozott, amikor vizsga után felhívtam, hogy hogy sikerült, hogy ennyire kibuktam miatta, és csak annyit mondott, hogy "azthittem erősebb vagy". Az oktatómon is hallottam a telefonba, amikor ma beszéltem vele, hogy már egész másképp áll hozzám a történtek után, mintha sokkal távolságtartóbb lenne.

Mi történik velem? Gyűlölöm ezt a mérhetetlen belső feszültséget, amit állandóan érzek. Hogyan lehet enyhíteni ezen nyugtatók nélkül? Még két hetem van a következő vizsgáig, de addig is kell kezdenem magammal valamit, hogy az már sikerüljön (mert amúgy már szinte hibátlanul vezetek bárhol), és hogy ne így álljon hozzám az oktatóm... Legszívesebben elsüllyednék szégyenemben minden miatt.. Talán ez a legjobb szó arra amit érzek. Nagyon mély szégyent..

Miért törnek elő belőlem ezek pont most? És egyáltalán miért?

L20