Miért alakulhatott ez ki, mi a megoldás?

Kérlek, ne nevessetek ki és aki tud segíteni, értelmesen válaszoljon.

15 éves vagyok és egyszerűen senkinek sem merem elmondani a problémám, pszichológushoz pedig végképp nem akarok elmenni. Magam akarok túlleni ezen az állapoton, már 4 hónapja. És hiszek benne, hogy sikerülhet, hogy csak tinédzser vagyok.

A problémám nevetséges. Én magam is elképedek rajta, hogy mennyire normális ember voltam és mostanában meg másra sem gondolok.

Szimplán az az érzésem, hogy figyelnek. Teljesen az az érzésem, kamerákon követnek és azt is látják amiket a számítógépemen tevékenykedek, pedig semmi kivetnivaló nincs benne. A legrosszabb, hogy egy teljes tévhitben élek, el is képzelem ahogy bizonyos emberek figyelnek, ezek az emberek pedig híresek. De tudom mekkora hülyeség, mégis...őket nagyon szeretem és zavarba ejt, ha bármi rájuk vonatkozót látok, egyszerűen nem tudok menekülni a gondolattól. Tud valaki valami megoldást? Elmúlhat ez a paranoia (ha ez a megfelelő kifejezés rá...) ha mondjuk kinövöm az irántuk érzett rajongást? Be tudom magamnak bizonyítani, hogy mindez hülyeség? Egyáltalán miért alakult ki bennem? Köszönöm előre is.