Mi lehet a bajom? Olyan, mintha lenne egy másik énem, aki erősödik.20/f (hosszú)
Rossz memóriával rendelkező, szétszórt, visszahúzódó, társaságban jellemzően csöndes és másokat meghallgató ember vagyok.
13-14 éves koromban kezdődött. Nem azért kezdtem el írni, mert írni akartam, hanem mert úgy éreztem, valahogy ki kell adnom magamból azt, ami a fejemben van. Senkinek sem mutattam meg. Naplót kezdtem el írni egy lány szemszögéből. Általában hasonló dolgok történtek velünk, de ő máshogy reagált mint én és más volt a véleménye. A napló magától íratta magát, olyannyira hogy megijedtem tőle és abbahagytam. A furcsa érzés azonban nem múlt el, sőt erősödött. Lassan 20 éves leszek és ott tartok, hogy "él" egy 20 éves lány a fejemben, akinek minden emléke annyira tiszta mintha az enyém volna, pedig velem sosem történtek olyan dolgok, mint vele. Folyamatosan tudom mikor, miről mit gondol, de nem "hallom" mint a filmekben. Egyszerűen tudom.
Ez még nem lenne baj, akkor kezdtem el igazán félni, amikor néhány hónapja először fordult elő velem, hogy "elvesztettem az irányítást". Egy kritikus helyzetben ösztönösen úgy viselkedtem, ahogy ő viselkedett volna. A kritikus helyzetet én nem tudtam volna megoldani magamtól, de neki sikerült. Azóta többször fordult elő velem ilyen, de ilyenkor mindig úgy érzem, nem vagyok önmagam. A másik probléma, hogy ez a lány mindenben olyan, amilyen én csak szeretnék lenni ezért őrült nagy a kísértés, hogy rá hallgassak. Nyitott, társasági ember, humoros és magabiztos. Amikor "vele vagyok" (ez max. 1-2 perc) olyankor mindig minden sikerül, de valamiért félek ettől az egésztől. De nem érzem magam lánynak és nem is akarok lány lenni.
Mi lehet a bajom? Szerintetek ajánlott hogy orvoshoz forduljak, vagy ilyen mással is van?
20/f
Orvos, pap es hivatasos ordoguzo
Pszichoterapeuta, pszichiater
Kedves utolso ehhez mindenkeppen kell szakember segitsege es a sikeres egyesites sem garantalt. Ja es nem 1 alkalmas procedura, hanem hosszu folyamat.
Pszichiater vagy pszichoterapeuta
Köszönöm de eszembe sem jutott hogy ördögűzőt hívjak, nem hiszek az ilyesmiben.
De hogy, vagy miért egyesítsem "magunkat" amikor én nem akarok lány lenni és nem is érzem magam annak? Nem lehetne csak eltüntetni valahogy, hogy ne "halljam"?
Ha ez segít, én gyermekoromban képzeltem azt, hogy él bennem egy kislány, aki Pittinek hívnak, :), anyumék meg is rettentek teljesen, hogy zizi a gyerek...:) és amikor megkérdezték, hol van a Pitti, a szívemre mutattam, és mondtam, hogy ott. Egyszer kétszer álmodtam is vele, és láttam, hogy egy házban ül egy széken.
Szerintem ezek a személyiség kifejlődésének az (egyébként normális) kivetülései. Én is ammondó vagyok, hogy ez a lány te vagy, és csak jól jársz vele, ha egyesíted magaddal. Meglehet eddig elnyomtad a "lányosabb" énedet, de úgy tűnik, most utat tör magának, talán mert ketten együtt vagytok kerek egészek.
És tényleg ne parázz rá. Én ezt normálisnak gondolom.
Jut eszembe, idősebb (konkrétan egyetemista) koromban is volt egy nagy változás a személyiségemben, hasonlóképpen, ahogy te is leírtad, ez az új énem mindent egyszerűen megoldott a régi szerencsétlenkéhez képest. Én teret adtam neki:) nem lett semmi bajom, sőt, a régi énem összeforrott vele, és mondhatom, hogy az új elegy lett az igazi önmagam.
Érdekes dolgok ezek. És csak találgathatunk ezekkel kapcsolatban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!