Depressziós lehet a barátom vagy ez más dolog?

Van egy srác, akivel a 15 év korkülönbség (ő a fiatalabb) ellenére eléggé komoly férfibarátság alakult ki közöttünk. Igazából kissé úgy indult a jóviszony, hogy én voltam egy frissen elhagyott szingli, aki igen maga alatt volt (15 év párkapcsolat után elhagyott a párom) kb fél éve tartott ez az állapot, amikor ez a srác berobbant az életembe és magával ragadott az az igazi pozitív, életvidám kisugárzás, ami körülvette. Ő vitt bele abba, hogy bulizni járjunk, hogy edzőtársakká váljunk és napi szintű kapcsolattartás, heti több személyes találkozó, stb stb.

Viszont megfigyeltem, hogy a srácnak van egy "érdekes" oldala. Mivel szeretem őt, fontos nekem, nem az a célom, hogy mindenáron megneveljem, inkább néha aggódom érte.

Szóval adott egy tök őszinte, kölcsönös és viszonosságon alapuló barátság, amiben viszont azt tapasztalom, hogy ha ő viselkedik sértőn és megmondják neki, akkor lepereg róla, még cinikusan ki is cikiz, hogy egyem az érzékeny lelkedet, ugyanakkor ha ugyanazt kapja mástól, akkor olyan kicsinyes bizonygatásokba bele tud menni, hogy csak lesek. De ez a kisebbik ügy, ez egy sima szelektív igazságérzet, tipikusan emberi, hogy valaki a másik szemében a szálkát is észreveszi, a sajátjában a gerendát sem.

Inkább a "fura dolgai" aggasztóak: pl nem egyszer volt, hogy azzal a kifogással hátrált ki egy-egy vasárnapi programfelvetéssel kapcsolatban, hogy "vasárnap van, nem akar kimozdulni, mert mindig vasárnap történnek vele a rossz dolgok". Aztán máskor meg olyanja van, akkor felhív, hogy öltözzek mert jön értem és menjünk el pl enni vagy egy centerbe (ekkor még nem volt a vasárnapi zárváztatás). Amikor olyanja van, hogy van hozzám kedve, akkor szinte nem száll le rólam, minden nap találkozni akar, akkor nem baj, hogy vasárnap van. Aztán hirtelen jön egy kattanás, elkezd távolodni, akkor mindenki más ismerőse lesz fontosabb, akkor meg hiába hívom, nem és rá, mindig más dolga van. Van hogy az a baja, hogy nincs barátnője és brutális mértékben elkezd csajozni, több olyan női kapcsolata is van, akikkel csak ágyrajár, de akkor csak ezek léteznek, "megy üzekedni" meg "kamatyolni" ezekkel a szavakkal illeti, de szinte megszállottá válik. Aztán elmegyünk bulizni, ott is ragadnak rá a csajok, de már-már csajozásmániásnak mutatja magát. (Mondjuk nekem az jól jön, hogy nekem is adott tippeket meg szólt már, hogy az XY csaj engem stíröl, vegyem már észre, stb) De volt már, amikor azt írta, hogy otthon unatkozik, meg konkrétan lenézi magát. Aztán most legutóbb meg pl az volt, hogy kb fél éve folyamatosan járunk bulizni szinte minden péntek-szombat, de egy hete meg elég flegmán lerázott, nem jött el, de nem mondta meg őszíntén, hogy mi van, csak gyerekes kifogásai voltak. Meg alig válaszolt ha ráírtam. Aztán egy-egy ilyen hullámvölgy után mindig eljön az, hogy megint nyomul, sokat ír rám, bulit szorgalmaz. És érdekes, ha csak azt kapja tőlem, amit ő tesz velem az ilyen hullámvölgyeiben, akkor teljesen felháborodik. Pl ilyen kis hülyeség: tegnap este látom, fenn van a facen. De csak hülyeségeket oszt meg. Valamit kérdezek tőle viberen, látom hogy látja, de negyed óráig nem válaszol. Én rá "hümmögök" viccesen, akkor meg kioktat és vagy tíz üzenetváltásban ecseteli, hogy napközben (amikor munkában voltanm) én is négy órán át nem válaszoltam egy viber üzenetére, ami nem baj, de akkor miért várok tőle olyat, amit nem telejsítek. És ilyenkor képtelen felül emelkedni, hanem kicsinyesen bizonygatja az elveit meg az igazát. Ugyanakkor fordított esetben teljesen cinikus és flegma. Egy közös - pszichológiában jártas - barátunk hívta fel a figyelmemet, hogy szerinte depis a srác és "hullámvasutazik".

Így ha visszagondolok a barátságunk eddigi történetére, olyan kb 3-4 havi ciklikussággal ez előjön nála, hogy akár a semmin is képes összeveszni, nem szóba állni velem, olyankor kerül hetekig, hiába teszek bármit, aztán egyszer csak nyit felém, akkor meg "dúl a szerelem" :) azaz nagyon szoros a barátság. De ha megemlítem neki, hogy a sértődékenysége miatt mosolyszünetet tartott, akkor tagad, akkor csak "úgy jött ki a lépés". És határozottan megfigyeltük többen is, hogy tényleg magának olyanokat megenged, amit mástól nem visel és minden ok nélkül periódikusan ismétlődnek nála ezek a ciklusok, hogy heti több tali, örökös írogatások, linkküldések, úgymond nagyon érdeklem, keresi a társaságomat, aztán egyszeribe leáldoz a fontosságom. Akkor kerül, vagy legalábbis nem keres, ha én keresem, akkor meg "nem ér rá", de amikor meg neki olyanja van, akkor meg nagyon keres. Hozzá teszem, hogy tőlem sosem kap rosszat, 15 évvel vagyok idősebb, aránylag tudom kezelni a dolgot, de fura nekem ez a "hullámvasutazás". Amúgy meg úgy kell elképzelni a srácot, hogy helyes, jóképű, mosolygós, egyszerűen nem lehet nem szeretni, udvarias, jó társalgó, extrovertált, mindenkivel barátkozik, beszélget, olyan "mindenki azonnal megkedveli", csak viszont ha bizalmas vagy vele, akkor nagyon szemtelen a humora, de el nem ismerné, ha sértő. Egyesek energiavámpírnak és túlzottan nagy egójúnak tartják, mondjuk én nem ítélkezem felette, inkább csak furcsállom a szokatlan dolgait, hogy periodikusan szereti a társaságomat pl. Nem tudom mit tudnék tenni érte.