Szorongás, pánik, hányástól való félelem. Hogy lehet ezt leküzdeni?
Napi szinten rosszul vagyok, nem tudom kitenni a lábam a házból, egyre kevesebbet tudok csak enni, rettegek, hogy hányni fogok, folyamatosan. Most ki szerettem volna menni egy kicsit sétálni és egyből elkapott a hányinger, begörcsölt a hasam, olyan furcsa, fojtó érzés van a torkomban. Ennél már csak akkor lesz rosszabb, ha ételre gondolok. Ha eldöntöm, hogy jó hát akkor itthon maradok, jobban leszek. De itthon is nagyon sokat vagyok rosszul, evés után például. Amitől még rettegek, hogy mi van ha bevonzom magamba és tényleg hányni fogok? na ilyenkor még rosszabbul leszek. Szörnyű. Pszichológushoz jártam, de semmit nem használt, most keresünk másikat. Pszichiátrián is voltam ezzel, ott azt mondták, hogy nem vagyok pánikbeteg, hányásfóbiám sincs, ez tök normális, mindenki fél a hányástól és személyiségzavarom van. Csak néztem...de hát oké...
16/L
Pánikrohamot kapsz, ha kiakarsz lépni az utcára, de nem vagy pánikbeteg?... Na ez a durva...
"Pszichológushoz jártam, de semmit nem használt, most keresünk másikat."
Jól is teszitek, hogy másikat kerestek!
Egyébként: Ezt legkönnyebben gyógyszerekkel lehet leküzdeni. De ez nagyon nem ajánlott!
A másik, hogy kényszeríted magad arra, hogy megtegyél bizonyos dolgokat. Azaz kimész az utcára, ha szarul vagy, akkor is. Maradj a ház közelébe, használj "agyba dugható" fülhallgatót a kedvenc zenéddel. Lassan, de biztosan megoldja a problémát.
A hányás részt pedig... Ahhoz nincs sok tippem. Csak, hogy próbálj meg nem foglalkozni vele. Hányingerre igyál buborékos vizet, és egyél meg banánt. A buborékos víz lazít az elfogyasztott ételen, a banán pedig B6 vitamint tartalmaz ami nyugtatja a gyomrot.
Biztos voltam /és vagyok is a mai napig, hogy ez pánikbetegség, aztán meg én kaptam a pszichiátertől, hogy ne diagnosztizáljam magam, meg ne higgyem már magam okosabbnak tőlük. Itt nem erről van szó, de én érzem, amit érzek és egy személyiségzavar az szerintem kicsit másabb formában mutatkozik meg. Nekem tipikus pánikrohamaim vannak (remegés, izzadás, közben hidegrázás, szédülés, halálfélelem, menekülési vágy, mindjárt elhányom magam érzés, néha a hasmenés is rám jön, ájulásérzet...) és ezen és a szorongáson kívül nem érzem, hogy más bajom lenne és nem tudom elhinni, hogy ez ne pánikroham lenne.
A pszichológus szintén nem alkalmazott Nekem erre terápiát, mert ugye a pszichiátrián megállapították, hogy nem vagyok pánikbeteg.
Amúgy köszönöm a választ! most kicsit jobban lettem szóval sétálok egyet, zenével meg a kutyámmal:D
A kutya sokat tud segíteni abban, hogy rá tudd magad kényszeríteni a kijárásra!
A zenével meg jól kitudod zárni a külvilágot. Csak zebráknál azért vigyázz!...
válasza:Milyen diagnózist kaptál?
Nagyon nem mindegy.
válasza:Szia, minden sorodat átérzem, mert kb ugyanez a helyzet velem is. Ha van hozzá kedved, írj privit, hátha tudunk segíteni egymásnak.
Én is voltam pszichiáternél és pszichológusnál, de semmit sem ért. Kerestem egy másik pszichológust, holnap megyek először hozzá.
Szóval szívesen beszélgetek veled, hogyha szeretnéd.
válasza:Szia! Én ugyanezektől szenvedek. Én is pánikbeteg vagyok, szorongok folyamatosan és nekem is hányásfóbiám van. Én már kínomban erre is írattam gyógyszert, ami mindig nálam van és ha netalán' rosszul vagyok beveszem, de ez már tényleg a legvégsőbb eset. Ezt a "gyógyszerfüggőséget" is furcsállják nálam, de egyszerűen így érzem magam biztonságban. Ha hányingerem van, vagy ha nincs is, akkor tuti, hogy rám jön egy roham é még rosszabbul vagyok. Szóval próbálj nem gondolni rá, tereld el a figyelmed és nyugtasd meg magad, hogy "Csak az agyad játszik, nincs semmi bajod." Nekem ez be szokott jönni. Ha mégsem, én is voltam pszichológusnál is, pszichiáternél is, aki nekem gyógyszert írt fel, nyugtatót, amit nem mondanám hogy folyamatosan, de néha-néha szedegetem, pedig nagyon nem szabadna. Nálam volt olyan, hogy ennél sokkal rosszabbul voltam, akkor antidepresszánst is kaptam, de eszembe nem jutott beszedni.. azóta magamon próbálok segíteni hátha, de sajnos ezzel meg kell tanulni együtt élni.. :-(
21L
Szia!
Ugyanez volt nekem is, 21 éves koromban kezdődött. Pánik, szorongás, állandó rettegés a hányástól (emellett szinte folyamatos hányinger). Szintén alig bírtam kilépni a házból, mert rögtön rosszul lettem. 1 év szenvedés után elmentem pszichoterápiára, pár hónap alatt helyrerakott. Utána szinte teljesen jól voltam 3 évig. Annyira jól voltam, hogy külföldre is ki mertem költözni. Az már más kérdés, hogy az ottani sok stressz miatt újrakezdődött a szorongás-depresszió, haza is kellett költöznöm, mert megint nem bírtam kilépni a házból. Több, mint másfél éve tart, de már sokat javult, már elmegyek ide-oda. Most nincsenek pánikrohamok, csak az állandó szorongás, néha hányinger (a hányásfóbia is megmaradt sajnos), gyomorfájás, puffadás, ilyesmi. Most megint pszichológushoz járok, érzem, hogy segít. Remélem, leszek megint olyan jól, mint a két időszak közti 3 évben. Szóval utolsónak is üzenem: ki lehet belőle jönni (legalábbis valamennyi időre nekem sikerült), csak nehéz. De nem lehetetlen. :) De kérjetek segítséget! Bár én is előbb mentem volna pszichológushoz anno...
Kérdező, sikerült azóta jó dokit találni?
Én drukkolok mindenkinek, nem szabad feladni! :)
28N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!