Mi lehet a bajom?

Örömteli és a fényes jövőért hajtó embernek ismerem magam,de van amikor csak meghalnék,eltűnnék.Ez a két NAGY csoport az összefoglalása a mostani állapotomnak.

S,most kifejtem érthetőbben.

Örömtelinek érzem magam,sosem magányosnak.

Tanulok,harcolok a mindennapokban.Próbálok új kapcsolatokat kiépíteni,és a meglévőket ápolni.

Minden áron jó ember akarok lenni.A társadalom által is elfogadott.

De van amikor egyszerűen csak meghalnék.

És ez a semmiből jön.Nincs különösebb kiváltó oka a dolognak.De egy teljes melankólia,üresség fog el.Olyan mintha nem is én lennék.Nincsenek terveim,álmaim.Ilyenkor

Teljesen egyedül vagyok,és furcsamód nem érzem magam magányosnak.Elzárkózom napokig,a semmit bámulom a szobámban.Minden értelmét veszti,és szánakozva nézem az embereket.Lenézően kezelem őket.Mintha rájöttem volna az élet igazságára,és ezt az igazságot legbelül féltem.HISZEM hogy ott van.Hinni akarom.De még magam sem tudom hogy mi az.Régen az emberek személyiségét másoltam.Sosem volt igazi énem.És ez megint előtört belőlem,csak most az animék szereplőinek személyiségét másolom.És fáj mikor az anime szereplőjének személyisége ütközik ezzel a világgal.Szinte szét szakadok.De ez az állapot semmilyen hatással sincs a tanulmányi eredményeimre.Sőt még talán jobban is tanulok.

Újabban elkezdtem érezni más jelenlétét a hátam mögött.Néha nagyom megrémiszt,egyenesen elszaladnék.De ez nagyon ritkán fordul elő.Általában jóságosnak érzem.Talán őt érzem megmentőmnek ebből a világból ? Vagy lehet hogy csak elismerésre vágyom,mindenki szeretetére.Lehet hogy csak azt akarom hogy mindenki elfogadjon.DE nem akarok ilyen felszínes lenni.Nem akarok ilyen alantas ember lenni.De hát nem is vágyom hogy figyeljenek.Csak elakarok tűnni a világról.Teljes káosz uralkodik a fejemben egybefolyva az ürességgel.Néha úgy érzem minden amit látok nem valós.Nincs itt.Néha hangokat hallok,melyek engem szólítanak.Mostanában elég keveset eszem,van hogy 1-2 napig semmit.Úgy érzem egy emberi csőd vagyok.Én vagyok ennek a fogalomnak a deklarációja.Lehet hogy csak túl sokat gondolkodom magamon,és másokkal nem törődöm?

Próbáltam már el hessegetni ezeket a gondolatokat.De mindig vissza térnek.Nem hagynak nyugodni.Nem akarok alantas és gonosz ember lenni.Nagyon félek még attól hogy nem láthatok egy másik "jelen-t" Tovább akarok élni,de mégsem.Nem akarom hogy miattam aggódjanak a szüleim.Egyszerűen csak törlődni akarok mindenki memóriájából és eltűnni.Amikor próbálok normálisnak tűnni ebben az állapotban sokszor rosszul végződnek a dolgok.Sokszor elkeveredek,teljesen megfeledkezve magamról és csak öntve ki magamból a butaságot,ezzel megsértve valakit.

A boldogabbik énem egyre kevesebbet jelentkezik.És szinte mindig ebben a kaotikus állapotban vagyok.

Tudom hogy nagyon kaotikus,és nehéz megérteni.De csak így tudtam megfogalmazni