Depresszióval kapcsolatban- mivel javulhatna a helyzet?

Szia!

Pár éve én is depresszióval küzdöttem, szóval tudom milyen érzés az. Gyógyszert vény nélkül nem tudsz kapni rá.

Ha bízol szüleidben és szereted őket, mond el nekik, segíteni fognak.

Nekem igazából az segített, hogy elfoglaltam magam, elkezdtem új dolgokat, és egy idő után egyre jobb lett, most pedig egyáltalán nem vagyok olyan, mint akkor.

Nem tudom milyen lehetőségeid vannak, de azt tanácsolnám, hogy kezdj el új dolgokat, amiktől jól érzed magad, és emberek között vagy. Nekem például a tánc sokat segített. Legyél nyitott az emberek iránt, illetve ha vallásos vagy menj el ifire, ha nem akkor sem küldenek el onnan, sok kedves ember van ott akikkel beszélgethetsz, és barátokra találhatsz. :)

Nem írtad hány éves vagy de a szövegből arra következtetek hogy kiskorú, hisz nem akarod bevonni a szüleidet. Tudnod kell, hogy ha nagyon rosszul érzed magad és nem tudsz javítani egyedül a helyzeteden, akkor igenis segítséget kell kérned, mert hiába halogatod a dolgot, az nem javul meg. Én már csak tudom, depresszióban töltöttem az egész kamaszkorom és ugyanígy a szüleim miatt nem akartam segítséget kérni. Most már több, mint 6 éve ilyen pocsék a helyzet és nem is emlékszem milyen volt előtte. Csak akkor kezdtem el tényleg segítséget kérni, amikor már szinte nagykorú voltam. Ne tedd pokollá a kamaszkorod. Nem jó dolog.

Szakszerű segítséget két félét kaphatsz. Mehetsz pszichológushoz és mehetsz pszichiáterhez. Utóbbi orvos és gyógyszereket írhat fel neked, de remélhetőleg ő se teszi ész nélkül, mert a fiatal szervezetre nincs jó hatással. Gyógyszert pont az előbb leírt probléma miatt, meg mert nagyon érteni kell hozzá mi mit csinál milyen adagolás a megfelelő (és sokszor még a dokik is próbálkoznak pedig ők ezt tanulták) nem kaphatsz vény nélkül.

De szerintem nem is a gyógyszerrel kéne először próbálkozni. Előbb egy pszichológushoz kéne elmenned, plusz sportolni, ahogy az előző írta, esetleg egészségesebb életmódra váltani. Pszichológushoz elmenni nem olyan nagy dolog, mint amennyire ijesztőnek érzed. Én így utólag kiröhögöm magam hogy kb 3-4 éven keresztül rettegtem ettől a szótól és opciótól. Nem lett volna olyan nagy dolog odamenni anyukámhoz és azt mondani, hogy mostanában kicsit több gondom van és nem érzem jól magam a bőrömben és jó lenne erről egy pszichológussal dumálni. Egyáltalán nem kell olyan részletesen elmondanod az okot, mint ahogy itt tetted. Az előbbi sablonszöveg amit mondtam be kell hogy váljon, ha a szüleid normálisak. Tiszteletben kell tartaniuk a dolgot és nem kérdezősködni. A pszichológus pedig rengeteget segít, ha megtudsz benne bízni (ha nem akkor másikhoz kell menni). Hidd el, tényleg sokat számít. És minél előbb mész el, minél kisebb a gond, annál kevesebb idő lesz talpra állni.

Ha azzal állnál a szüleid elé, hogy pszichiáterhez akarsz menni, az már valóban súlyosabb volna, de a pszichológus nem az. Sokan járnak pszichológushoz, azért van hogy segítsen. És ha esetleg olyan komoly eset lennél, hogy muszáj gyógyszer, akkor a pszichológus majd segít neked ezt intézni, elmondani a szüleidnek, ilyesmi. Ha a páciense vagy ő onnantól kezdve támogat és mindent azért tesz, hogy neked a legjobb legyen. Ne félj segítséget kérni, megérdemled, hogy segítsenek rajtad, nem kell szenvedned!

Esetleg még felhívhatod az ifjúsági lelki segély szolgálatot (hirtelenjében nem tudom a számát, de nem nehéz utána járni), az anonim és ott is megkérdezheted ők mit ajánlanak megoldásként illetve kibeszélheted magad.