Kudarcélményekre depresszióval/ mentális zavarral reagálno gerinctelenség vagy emberi mivolt?

Hát szedd össze magad,mert más nem fog segíteni és a családod is megrokkan ebbe.

Vannak sokkal rosszabb állapotba mint te és szinte reménytelen a javulásuk,vagy is nem lenne az ha ők is akarnák. Tehát akarat erő és kitartás,célok kellenek a gyógyuláshoz. Az antidepi szerek meg hosszútávon megnyomorítanak és minél tovább nyomod annál cefetebb lesz leszokni! Csak határozd el magad,hogy holnap úgy kelsz fel,hogy jobb lesz.

Egyetértek az elsővel, én is voltam ilyen állapotban, kezeltek minden szarral, gyógyszerekkel, jártam terápiára, nem sok értelmét láttam az egésznek, mert az állapotom alig javult.

Aztán egyszer - egy újabb brutális kudarcélmény hatására - bepöccentem, és azt mondtam, hogy márpedig én nem hagyom lenyomni magam. Azt nem mondom, hogy helyből helyrejöttem, de nagyon gyorsan rengeteget javult a helyzet (kb. két hét alatt több mindenre vállalkoztam, mint korábban egész életemben), és onnan már felfelé vezetett az út.

Ez a még több gyógyszer, még több terápia, elektrosokk stb. szerintem a teljes szétesés felé vezet.

Nálam éveken át tartó problémák sorozatát, majd három év poklot az oldotta meg, hogy jött egy újabb sz*rság és anélkül, hogy tettem volna bármit, szépen elkezdtem elengedni az egészet. Az elviselhető szintre nálam is két hét alatt jutott. Azóta sokkal kevésbé vezérelnek az érzelmeim és a régi traumák.

Amíg ez a szörnyű időszak tartott, addig én direkt provokáltam az állapotom, mentem szembe mindennel, akármennyire is rosszul voltam, de nem tudom, segített-e.