Miért van az, hogy nem teszek a saját boldogságomért?

Úgy élek, mintha lemondtam volna az életről. Évek óta folyamatosan tartó tendencia, hogy az élet fantasztikus lehetőségeket kínál, amikkel én NEM élek. Mindig félek valamitől. Tavaly pl. elmehettem volna álmaim szakára egy nagyon jó egyetemre, de én csak maradtam azon a szakon, amit UTÁLOK. Gyilkolom a lelkemet ezzel. Tudom, hogy nem tűnik talán ez olyan tragikusnak, de borzasztó rossz hatással van az egészségemre, hogy olyan szakra járok, ami a legkevésbé sem érdekel, miközben úgy gondolom, hogy egy egyetemet úgy van értelme végezni, hogy el akarsz mélyülni abban, ami szeretsz. Ráadásul úgy hiszem, nekem elég jó fejem van és érdeklődő, kutató típus vagyok. Csak épp már régóta nem hiszek magamban és állandóan vádolom magam. Nem tudom megbocsátani magamnak a sok kihagyott lehetőséget. És így semmit nem csinálok. Azzal áltatom magam, hogy még lesz időm változtatni, de közben úgy érzem, elsorvadok. Miért vagyok ilyen? Miért nem tudok egyszerűen boldogan élni?