Magánéleti gondok miatt csökkenhet a nemi vágy és csökkenhet komoly mértékben az örömérzet?

Üdv!

Én néhány évvel idősebb vagyok, de nyilván nekem is megvannak a problémáim, nálam is akármikor lehetne diagnosztizálni depressziót (főleg hogy így velem is lehetne növelni a gyógyszeripar nyereségét)

Csak én közben tudom, hogy az antidepresszánsok potenciazavart, és a pszichés problémák, szomorúság, depresszió mellett testi betegségeket is okoznak. Így nálam nem játszanak, te esetedben viszont..

Hagyj el minden gyógyszert.

Menj el társaságba, alapvetően kezdj el sportolni, ha tudod kezdd megvalósítani magad sportban. A mozgás fontos.

A lelki dolgaidat pedig beszéld ki. Megoldani nem mindig lehet a gondokat, de a feldolgozásukban segíthet már az is, ha beszélsz róluk. Egyébként sokan vannak hasonlóan mint te (vagy én), tényleg lehetne akár beszélgetni azokkal az emberekkel akik hasonló dolgokon mennek át és jót tenne nekik a beszélgetés.

Csak ne egymás lehúzása legyen a beszélgetés, hanem inkább valami támasz adás, valami összefogás féle, szerintem.

Én most azzal próbálkozom, hogy befejezem a sulit amit elkezdtem, próbálom ignorálni a problémámat (igen, persze hogy a nőkkel kapcsolatos) és úgy csinálok mint aki él. Próbálok külföldi munkát keresni, megváltoztatni az életemet. Mindezzel egyszerűen csak lefoglalom, elkerülöm magam.

DE van egy olyan része is a dolognak, hogy valószínűleg nekem is, neked is akkor oldódhatnak meg a problémáink, ha viszonylag erős, egészséges, önálló és jó emberekké válunk. Ehhez viszont tényleg élni kell és tenni, sajnos a bezárkózás, depresszió csak súlyosbítja önmagát. Ha ezt te is át tudod gondolni, akkor nem vagy menthetetlen.

A pszichiátriát mennyire ismered? Nem állítom, hogy én teljesen átlátom.

A pszichiáterek képzését? Kik határozzák meg a tanultakat, milyen érdekcsoportok bírnak beleszólással az orvosi egyetemek képzésébe, kik határozzák meg az oktatási anyagot.

Mennyire ismered a pszichiátriai diagnózist?

A DSM 1 2 3 4 5 megvan? Az eredete, a mögötte lévő 'tudomány' ?

Nekem mindegy ki mit hisz, és én sem vagyok meggyőződve a HITemben (igen, én is csak hiszek, természetesen próbálom megismerni a valóságot)

Az én hitem szerint az altruizmus ritka, pl. igaz keresztények a szeretet nevében lehetnek altruisták. Vagy igazi buddhisták tehetnek jót másokkal, de ők már nem altruisták, csak a saját karmájukat javítgatják (ettől még persze jó ha jót tesznek!)

De egy pszichiáternél nem keresnék olyan motivációt, hogy embereket akar megmenteni. Szerintem fizetést akar kapni, ehhez elvégzi a munkáját amire kiképezték, persze biztos sok pszichiáternek van hivatástudata, nem tudom.

De ha (utána lehet nézni) a gyógyszeripar sem egy altriusta szervezet, hanem profitorientált, és beleszólásuk van az orvosi egyetemek oktatásába, így a kikerülő orvosok módszereire, nyilván nem gyógyszermentes gyógymódokat fognak preferálni a .. nos nézzünk utána a SDM-nek, a kitalált betegségekre.

A gyógyszeriparnak az hoz bevételt, ha minél több ember (növekvő populáció, növekvő várható élethossz) élethosszig szedi, függője a termékeknek (gyógyszereknek). A gyógyulás profit szempontjából nem előnyös ám. Ezzel persze én nem állítok semmit, csak próbálom logikusan megközelíteni a dolgot. De, azt hogy a DSM, a pszichiátriai betegségek nagy része kamu, azt tényleg állítom, de utána lehet nézni kicsit.

Depresszió van, csak nem szerotoninhiány okozza vagy gyógyszerhiány, hanem helytelen étrend, gyulladás, kevés omega3, kevés d-vitamin, és egy eleve rossz, legyengült fizikai állapotban a lelki problémák (jogos szomorúság: csalódás, veszteség, bánat minden mennyiségben, teljesen érthető okoknál fogva).

Ez vezet a kóros állapothoz, depresszióhoz. Ez egy ilyen befelé ható düh lesz, pont ezért nehéz feloldani, mert bezárkózik vele az ember, nem nagyon megy el sportolni, nem nyit emberek felé.. mert ilyen ez az állapot.

És közben megy az önmarcangolás, igazából hihetetlenül nagy düh gyűlik fel bent, csak ezt nehéz kiadni. Ezért kell elmenni tiszta szívből boxolni, szétverni a zsákot, egy kellőképp mazochista embert, akármit.

Szerintem mivel én ezeket így látom/tudom, nagyjából karban tudom tartani a saját depressziómat. Nekem pszichiáter nem jött be. Bár nem ajánlott gyógyszereket, nem is tudom, fura beszélgetés volt. Arról beszélt, hogy akkor jöjjek vissza, ha tenni akarok a gyógyulásomért. Nos, valahol igaza volt. Nekem kellett odáig eljutnom, hogy tenni akarjak, és ne az öngyilkosságot lássam az egyetlen értelmes útnak. Csak én nem hozzá mentem vissza, hanem elkezdtem úgy csinálni mint aki él, s a végén így tényleg élek, hát tagadhatatlan.

Ez valami hihetetlenül nehéz, így leírva olyan mint valami kis történet, de hogy ezek mögött mi szenvedés, mi munka van, az hogy én most egész jó hangulatban vagyok és nyitott vagyok mások felé (én is voltam ma edzésen, emberek között) az nagyon kemény ám.. Jövő hónapban befejezem az egyetemet... most ha megjegyezném, hogy az elmúlt hónapokban, télen még azon gondolkoztam, hogy magamat nyírom ki vagy előtte valamelyik tanárt is, csak már a teljesség kedvéért, akkor az elég beteg, nem?