Furcsa vagyok szimplán, vagy komoly problémám van?

16 éves lány vagyok. Teljesen átlagos életem van látszólag, vannak barátaim, akiket szeretek és jól érzem velük magam, normális körülmények között élek, és (elvileg) egy szép, dekoratív lány vagyok. Igazából nem utálom az életem, mert nincs miért, tisztában vagyok vele, hogy sokan szeretnének ilyen életet és semmi kirívóan rossz nincs benne. Valamiért mégis furcsa az egész. Mindig is olyan voltam, hogy menekültem valamibe. Nem iszom alkoholt, csak alkalmanként, drogot soha nem fogyasztottam. Viszont van egy képzelt világom, egy másik életem, ahová menekülök. Szinte ebben a világban élek. Főleg ha nehezebb időszakon megyek keresztül. Napközben is jelen van. A saját életem is próbálom úgy alakítani, ahogy ebben a világban van, és próbálok olyan ember lenni, mint amilyen ott vagyok. Vannak kitalált személyek is. Van, hogy a valós személyeknek mesélek a képzeletbeli személyekről, valótlan helyzetekről, mintha tényleg létezne, megtörtént volna. Jobb kedvet csinál nekem az álomvilág, és örömet okoz ha valós személyeknek hazudhatok erről, pedig nem vagyok rossz ember, és nem attól érzem magam jobban, hogy olyanokat verek át akiket szeretek, hanem attól, hogy ilyenkor még én is elhiszem egy pillanatra, hogy az vagyok aki lenni szeretnék, egy imádott világban. Nem vagyok rossz kedvű, mert a kitalált dolgok mindig tartják bennem a lelket. Próbálok mindent megtenni, hogy a valóságom is ilyen legyen, de pár dolog túl irreális, és amúgy is félek az új helyzetektől,de azért ezeket sikerül legyőzni. Néha félek is. Félek, hogyha valóra váltanám ezeket a dolgokat, a valóságban teljesen más lenne, másképp élném meg, ezért sokszor nem tudom eldönteni, hogy akarom e az egészet, vagy jó nekem a saját kis életem. Magammal sem vagyok tisztában. Sokszor úgy érzem, hogy egy nulla vagyok, akit a többi ember lesajnál, csúnyának titulál, néha pedig úgy, hogy évagyok a világ közepe, nárcisztikus megmozdulásaim vannak.Tudom, hogy egyik sem egészséges,nagy túlzások vannak, kellene egy normális énkép,de nem megy. Egyébként túl gondolok mindent, egy kis hülyeségen képes vagyok órákat agyalni és ülni egy helyben. Nehezen koncentrálok, sokszor elbambulok. Úgy érzem a képzelt világ nélkül céltalan és szürke lenne minden. Szinte csak ez a vilgá tudja nekem meghozni a jó kedvet. Ha ez nem lenne üres és depressziós lennék. Külső szemmel teljesen stabilnak tűnök, senki nem gondolná rólam, pár hazugságról soha nem feltételeznék, hogy hazugság. Az embereket is jól tudom manipulálni, rögtönözni is tudok, nagyon jól ráérzek ki milyen személyiség, mi a gyenge pontja, kapcsolatokba meg ijesztően belelátok. Nem szoktam ezekkel visszaélni. Mintha kicsit egyszerre lennék pszichopata és személyiségzavaros. Fogalmam sincs mi lehet a probléma. Nem annyira sz@r a valóságom hogy ennyire el kelljen rugaszkodni, teljesen hétköznapi problémáim vannak. Szerintetek? Keressek egy pszichológust?