Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mit csináljak magammal hogy...

Mit csináljak magammal hogy ne utáljak egyedül lenni? Nem tudok magammal mit kezdeni egyedül, mit csináljak ezzel?

Figyelt kérdés

Már nagyon sokat gondolkodtam rajta hogy miért rossz nekem egyedül lenni. Magammal lenni. mert nem tartom magam semmire, vagy unalmas társaságnak tartom magam, vagy mert nincs bátorságom azt tenni amit én szeretnék, nem értékelem magam annyira hogy azt tegyem ami jól esik.

egyszerűen csak ha magamra maradok, egy nagyon mély dac lesz bennem, hogy nem akarom, és igy bedurcázok, mint egy kisgyereke, lebénulok, és nem csinálok semmit. általában gondolkodom, vagy nézem a falat, vagy fölösleges dolgokat kattintgatok a neten. de annyi kreativ tervem van közben, annyi mindent szeretnék csinálni (kreativ ember vagyok) de egyszerűen nem megy belekezdeni. Nem tudom sokszor hogy nem akarom? vagy nem tudom? én magam se tudom ezt, csak megmakacsolom magam, és azért se adom meg magamnak azt az örömöt, hogy olyat csináljak emi nekem jó. tudom kb hogy honnan hozom ezt, gyerekkori dolgokból, de az már nem is annyira fontos. inkább az érdekelne hogy hogy szabaduljak fel ez az önostorzás alól, hogy nem engedem magamat kiteljesedni, szabadon jól érezni magammal magamat, és azt csinálni ami nekem jól esik? mintha ki akarnék magammal cseszni szándékosan, és büntetném magam hogy ne csináljam azt amit én szeretnék. mit tegyek hogy ez elmúljon, hogy ezen túllendüljek, és szabad lehessek magamtól, magammal? én szenvedek ettől, szenvedek saját magamtól.

nem is tudom hogy ez harag, vagy félelem ami meggátol. én se tudom milyen érzés ez, de nem jó. azt tudom.

#harag #magány #egyedüllét #félelem #szorongás

2015. ápr. 7. 21:36

1 2 ❯

1/14 A kérdező kommentje:

borzasztó ebbe belegondolni, és a lelkem mély bugyraiba belenézni, hogy mi is van bennem igazán, de egy olyan embernek látom magam néha, hogy én úgy nem tudok mit kezdeni magammal, az élettel, a lehetőségekkel. azért vágyom állandóan társaságra, mert azt várom a másik embertől, hogy itt vagyok, kezdjen velem valamit, találjon ki programot, szórakoztasson engem. de én nem akarok ilyen ember lenni. sőt, régen nem voltam ilyen. most nem tudom mi történt velem hogy ilyennek érzem magamat. ezért nem szeretek magammal se lenni, és ezért rossz egyedül, mert nincs más akire ráterhelhetném magam. nincs senki, akiért érdemes lenne tenni valamit, mert én magamnak nem vagyok még arra se jó, hogy előadjam magam, nem úgy mint egy társaságban pl. magam előtt az igazi unalmas pofámat kell néznem. holott nem is vagyok az, csak talán magamat nem találom annyira különleges személynek, hogy érdemes legyen magammal bármit csinálni. nagyon rossz ez az érzés.

2015. ápr. 7. 21:50

2/14 anonim

válasza:

Hány éves vagy? Mi az amibe nem mersz belekezdeni de érdekelne?

2015. ápr. 7. 21:56

Hasznos számodra ez a válasz?

3/14 anonim

válasza:

Mesélnél azokról a gyerekkori dolgokról, amit a leírásban említettél? Mert hogy ahogy te is látod, a probléma ott gyökerezik azokban a gyerekkori sérelmekben. Ha ezekkel szembenézel és megérted, elfogadod, megbocsájtod, akkor nem lesz gond az egyedül maradás sem. Ha gondolod, írhatsz privát üzenetet is.

2015. ápr. 7. 22:01

Hasznos számodra ez a válasz?

4/14 A kérdező kommentje:

festeni, gitározni, a házban bármit felújitani, keritést festeni, kutyát sétáltatni, barkácsolni, ruhákat varrni, kertben elültetni szép dolgokat. stb.

úgy vagyok vele, hogy vágyom a szépre, de olyan nehezemre esik ezt előteremteni. megteremteni. ülök, és várom hogy a szép dolgok maguktól teremjenek. közben látom mi a csúnya, de nem fogok hozzá hogy szépre csináljam. mintha beletörődtem volna hogy úgyis csúnya marad pl a kerités. közben meg semmibe se tellene lefesteni. inkább nézem hónapokig, és elmélkedek hogy milyen szép lenne ha belekezdenék. és minden egyes nappal utálom meg a ronda keritést, és vele együtt saját magamat is, hogy képtelen vagyok belekezdeni. de minél jobban húzom tolom a dolgokat, annál jobban nehezebben vágok neki. és szenvedek. itt van a varrógép, itt van a festővászon, és nem kezdem el. mintha utálnám, haragudnék, hogy nem, csak azért sem. és nem tudom hogy miért???????????

anyám mindig mondta hogy minek tanulok rajzolni, minek csinálok jó dolgokat, hiszen úgyse veszem majd semmi hasznát ezeknek. igazából anyám nem engedte hogy kiteljesedjek, ha beiratott rajzra vagy sportra, azzal kezdte, hogy minek, úgyse fogod végigcsinálni. stb. viszont amikor a matektanulásról volt szó, ütötte vágta a fejem hogy tanuljak. úgy érzem kiölték belőlem azt hogy azt merjem tenni ami jól esik.

2015. ápr. 7. 22:28

5/14 A kérdező kommentje:

ugy érzem ez valami megfelelési kényszer elleni lázadás lehet bennem, de olyan mintha már a megfelelési kényszer elvégezte volna a dolgát bennem, nem tudok változtatni rajta, csak utolsó erőmből mégsem adom meg neki ami jár, ezért inkább nem csinálok semmit, azt sem amit kényszerből tennék. (pl takaritás)

2015. ápr. 7. 22:31

6/14 A kérdező kommentje:

csak nagyon érdekes, hogy ez miért pont az egyedülléttel jöhet ki? társaságban mindent van kedvem csinálni másokkal. csak egyedül jön elő ez a dacos bemakacsolódós szindrómám.

2015. ápr. 7. 22:32

7/14 A kérdező kommentje:

ezek a szavak jutnak az eszembe, hogy nem érdemlem meg, és hogy nem illet meg. ezért nem teszek semmit. ez olyan mint egy börtön. saját magam börtönbe zárom. ennek a makacsságnak az okára kéne rájönnöm hogy valójában kire és miért haragszom ennyire? mi ez az erős érzés? (jó biztos anyámra, rá a legkönyebb fogni az egészet, de akkor is, mi történhetett hogy ennyire ezt érzem? ) rettenetesen zavar ez a dolog.

2015. ápr. 7. 22:34

8/14 A kérdező kommentje:

olyan mintha képtelen lennék egyedül bármire.

2015. ápr. 7. 22:35

9/14 anonim

válasza:

Itt a megoldás. Anyukád azt szajkózta beléd, hogy minek fess, minek rajzolj, minek, ha úgy se veszed hasznát meg különben sem fogod végig csinálni. Benned meg x év után fut ez a hülye program. Ez nem a tiéd, hanem édesanyádé. Azért érzel haragot és dacot, mert nyilván a gyerekkorodban (is) rossz érzéssel töltött el, amikor anyukád nehogy nem hagyott kiteljesedni, de még beléd is rúgott egyet. A személyiségünk, az énünk több én-részből tevődik össze, a te esetedben van a kreatív én-részed, aki kerítést festene, rajzolna, stb és van a dacos kisgyerek én-részed, aki megakadályoz ebben. A gyerekkorban elszenvedett sérüléseink kihatna a felnőtt életünkre is. A gyermeki elme úgy működik, hogy ha valami rosszat mond a szülő (főleg ha gyakran ismétli) az egyből beivódik, tehát én most rossz vagyok, és rossz is maradok. Így szépen magunkra húzunk "jó kis" sémákat, amik szerint alakítjuk az életünket. Ha sikerül fel ismerni a sémát, lehet dolgozni rajta és tudatosan túllépni rajta. Szóval, erősíteni kellene a kretív én-részed, és megnyugtatni a dacos gyerek én-részed. Az elménk ezen kívül kb. egy hat éves gyereknek felel meg, nagyon játékos kis jószág, kitartással és türelemmel könnyen programozható. Házi feladat: ha legközelebb egyedül maradsz, rajzolj valamit. Csak úgy, a saját örömödre. Vagy festhetsz is, bármi, amihez kedved van. Amikor jön a "bénulás", akkor csak tudatosítsd magadban, hogy most ez a régi program fut benned. Nyugtasd meg a gyermeki éned, hogy elég ügyes és kitartó vagy ahhoz, hogy most megrajzolj mondjuk egy almát. Aztán kezdj bele. Ha megint jönne a bénulás érzése, semmi baj, ez így van rendjén. Próbálkozz, újra és újra, egy kicsit erőltesd. Majd mikor megrajzoltad, akkor siker élményed lesz, ami segíthet átírni benned a rossz programot. A sikerélmény hozza az önbizalmat is, amit ha sikerül fejleszteni, nem fogod magad utálni.

2015. ápr. 7. 22:45

Hasznos számodra ez a válasz?

10/14 anonim

válasza:

Történt olyan, hogy egyedül kellett otthon maradnod mondjuk büntetésből? Vagy olyan, hogy egyedül voltál és féltél?

2015. ápr. 7. 22:50

Hasznos számodra ez a válasz?

1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Nem hívtak meg a barátaim egy házibuliba sem a faluba, mindig találtak valami kifogást. A Szilvesztert egyedül töltöm majd. Mit csináljak magammal?

Szerintetek az normális, hogy mikor egyedül vagyok, szinte megállás nélkül magamba/magammal beszélek?

Nagyon egyedül érzem magam amióta szakítottunk mit tegyek magammal?

Amióta szakított velem a barátom nem tudok mit kezdeni magammal, nagyon egyedül vagyok. Mit csináljak?

Mostanában időnként egyedül iszogatok itthon. Könnyebben át tudok gondolni problémákat, őszintébb merek lenni magammal, hogy átlássak olyan nehéz helyzeteket,...

Sokat vagyok egyedül és egyfolytába beszélek magammal, kezdek megbolondulni vagy csak túl egyedül vagyok? Keressek fel egy pszihologust?

Egészség főkategória kérdései »

Egészség - Mentális egészség kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!