Kozel allok a depressziohoz?

Mi történt 2-3 hete? Egyébként a depresszió és az, ha az életedben egy depresszív epizód van nem ugyanaz. Depressziót nem is diagnosztizálnak tudtommal, ha a tünetek nem állnak fenn már legalább 1 hónapja. Kamaszként a te hormonháztartásod nagy változáson megy keresztül és ez brutális mértékben kihathat a hangulatodra, gyakorlatilag egy hullámvasút a kedvünk ezekben az években. Ekkor lehetsz a legboldogabb és a legszomorúbb is. Elég nehéz. Az emberek igen nagy százaléka a halálon is elgondolkozik, eljátszik a gondolattal milyen volna meghalni, mennyire hiányolnák őt és hasonlók. Szóval mindez egy bizonyos fokig normális is lehet és talán könnyen ki tudsz belőle jönni.

Ami aggasztó, hogy elég komoly tüneteket is leírsz, pl nem alszol, fogysz és úgy tűnik az érzéseid nagyon nem akarnak kimozdulni a mélyből. Fenntartom, hogy ez lehet normális is és lehet a kamaszkor miatt is, de ha ennyire durva változáson mentél keresztül (mert ugye írtad hogy milyen vagy alapból) akkor felteszem valaminek csak kellett történnie. Különben ez nem így zajlana. Ha pedig történt valami, akkor az az ok, ha azt valamilyen módon feldolgozod, megoldod, elfogadod, akkor jobban lehetsz. Ha úgy érzed ez egyedül nem menne, fordulhatsz a szüleidhez, a barátaidhoz, vagy esetleg elmehetsz egy pszichológushoz is.

És mitől van ez nálad?

Én akkor lettem depressziós, amikor rájöttem, hogy semmi értelme az életnek, valószínűleg csak szofisztikált szivatásról szól az egész.

"egy talpraesett nagyszaju lany voltam mindig is akinek mindenrol meg van a velemenye es kiall az igazaert"

Hjajj.. ez jól hangzik, de ha belegondolsz hülyeség.. Mindenkinek mindenről megvan a véleménye, de aki egy kicsit képes gondolkodni, az idővel rájön, hogy a saját vélemény semmit sem ér, jó eséllyel tévedésen alapul..

Az igazadért kiállhatsz most is, de nincs semmi értelme.

Ismerős érzés ez a meghalás belülről. De vajon lehet mást várni az élettől?

Mondjuk én ezt így 24 évesen..