Miert nem tudok magamhoz, kozel engedni senkit erzelmileg?
Miert van az, hogy ha valaki tul kozel kerul hozzam, akkor erosen el kell magamtol taszitani? Legyen az: csaladtag, barat, baratno. Erzelmileg ertem. Vagyom a szeretetre, de amikor megkapom, nem tehetek semmit, vissza kell utasitanom.
Elore is kosz a valaszokat!
Lehet, hogy sok csalódás ért, és meiatt nem bízol meg senkiben.
Szerintem nem baj, ha ilyen vagy, egy kicsit én is hasonló vagyok, talán ezzel ki lehet védeni egy csomó csalódást. Én is tartom a pár lépés távolságot általában mindenkivel, amit legbelül érzek, csak nagy ritkán mondom meg, de van úgy, hogy azt is megbánom utólag.
Viszont nem érzem ettől rosszul magam a bőrömben.
Primabalerina válaszát folytatnám:
a csalódások és visszautasítások miatt valószínűleg skizoid személyiségtípus alakult ki nálad.
ajánlanám még ezt a könyvet,nagyon jó,ha elolvasod,tudni fogod a miérteket,és a megoldást is:
én magamra ismertem,ugyanolyan típus vagyok mint te,bár már sokat változtam magamhoz képest.
Lehet, hogy érzelmileg kevés emberhez kerülsz igazán közel, de ennek ugyanannyi előnye is van, mint hátránya. Kevesebb csalódás fog érni. Ha kiadod magad valakinek, azzal már vissza lehet élni, amit sokan meg is tesznek. Szerintem nincs itt semmilyen problémáról szó, szerencsés az egyéniséged. Sokan csak azért próbálnak meg érzelmileg közelíteni feléd, hogy kihúzzanak valamit belőled, amit utána megfelelő időben fel is használnak ellened. Ezért tartsd meg a személyiséged, ne éld meg problémának, elég ha egy embert tudhatsz barátodnak, akivel a bizalmas dolgaidat is meg tudod osztani. Sokkal szimpatikusabb ez a hozzáállás, mint amikor valaki fűnek-fának mindent kifecseg, és emiatt azt hiszi, hogy sok barátja van.
Szerintem az, hogy ilyen vagy, mély érzésekről tanúskodik és bölcsességről, ne változz meg!
Kedves 19:12, Kedves kérdező!
Megtisztelsz, hogy a válaszomra hivatkozol, de én a tiéddel nem értek egyet, vagyis nagyon erős túlzásnak tartom. Szinte biztos vagyok benne, hogy az utalásod a kérdezőre nem vonatkozik. Egy hasonlattal szeretném érzékeltetni mire gondolok. Kérdezőnk bezárkózott a maga kis elefántcsont tornyába, és jó mélyen elrakta a kulcsot, most pedig nem találja. Akikről ez az oldal szól, szintén bezárkóztak, de a kulcsot messzire eldobták vagy meg is semmisítették, a zárat még be is hegesztették. Ők már súlyos orvosi esetek, míg a kérdezőnk nyitott, csak kicsit bátortalanabb lelki kérdésekben az átlagnál.
Ettől még természetesen hasznos lehet áttanulmányozni, amit ajánlottál, feltéve ha kedves kérdezőnk nem hajlamos hypochondriára.
Primabalerina
Elolvasva a kérdést a kiegészítő szöveggel együtt,szerintem könnyen igaz lehet a kérdezőre,amit írtam.persze nem arról van szó,hogy bele akarom beszélni a saját felfogásomat,vagy betegnek akarnám feltünteni,mert olyan marha nagy pszichológus vagyok,hogy interneten keresztül távdiagnózist tudok felállítani,hiszen nem is ismerem a kérdezőt.Ha akarja,utána néz a dolognak,és eldönti,hogy vonatkozik-e rá vagy sem,ha nem néz utána,akkor nem.19:12
Nem hiszem hogy skizoid lennek. En igen is szeretem az embereket, a tarsasagot, de legfobbkepp az emberi kapcsolatokbol szarmazo erzelmeket. A gondom epp az, hogy nem tudok uj erzelmeket tapasztalni, ha nem engedem hogy hatassal legyenek ram. Pedig szeretnek!
Szeretnek az emberekkel, jo kapcsolatokat kiepiteni, de ha megteszem, az egesz visszajara fordul. Ha valaki kozel kerul hozzam, annyira elkezdek szorongani, hogy amig azt a valakit nem tavolitom el magamtol, a szorongas csak fokozodik.
Koszonom a segitokesz valaszokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!