Lehetséges, hogy az ember sok lelki szenvedés után érzelmileg érzéketlenné váljon?

Válhatsz érzéketlenné, de azt tudnod kell, hogyha nem érzel fájdalmat valószínűleg örömet sem és akkor mi értelme van az egész életnek? Az egyik a másik nélkül nem működik.

Ez nagyon nagy baj. Nem gondolkodtál még pszichológuson? Nem egészséges dolog amit írtál !

Sajnos igen, tapasztalat.

Én nem érzek fájdalmat, örömet viszont igen (bár nem azoktól a dolgoktól amiktől az átlagember), tehát ez bukta, első.

Létezik, nekem nem igazán vannak már érzéseim akármi iránt, teljesen üresnek érzem magam, de ez az állapot is sokkal jobb, mint régebben, mikor csak szenvedtem.

Nálam kb. 2 év szenvedés után, ebből 3-4 hónap maga volt a pokol. Aztán pár hét lefolyása alatt azt vettem észre, hogy már nem igazán érdekel semmi, nem érzek semmit.

Én ezt inkább úgy nevezném, hogy a "mindegy" kategória. Én már vagy úgy 6 éve vagyok nagyon rossz helyzetben, és voltak dolgaim...Annyit talán le tudok írni, hogy sírni már nem tudok, és általában menekülök a valóságból azzal, hogy miután történt valami azonnal elalszom, ha van rá lehetőség. Az csak akkor rossz, ha felkelek. Mondjuk pár öngyilkossági kísérlet után így azt mondom, hogy nem, nem érdekel. Semmi. Amúgy azzal amit te mondasz, csak az a baj, hogy ilyenkor az ember nem csak önmagával szemben lesz érzéketlen, hanem másokkal is. Mondjuk aljas lesz...Én ismerek egy ilyen embert...Az apámat. Aki pszichopata, empátiája semmi. Csak annyit mondok, hogy ne juss el idáig.!

Én him létemre érzékeny vagyok, de nagyon jóérzésü, rengeteget szenvedtem életemben, parasztok,túskok miatt.Néha az az érzésem, hogy ha földbe döngölöm a parasztot azzal jobb lesz, de volt olyan, hogy kitomboltam magam(verbálisan nem ököllel) és nem lett jobb.Felnöttként is ugyanolyan érzékeny vagyok mint régen...érzéketlenné nem váltam, legfeljebb csak megkeményitem a lelkem mikor idegennel van dolgom ... de ugyanaz vagyok, változni nem fogok.Legfeljebb csak agresszivebb leszek...de belül ugyanaz maradok.