Mentális segítség kérése : gyötrő zenei víziók. Tuđna valaki segíteni, tanácsot, útmutatást adni?
Pár nappal ezelőttel kezdődően adódott egy - talán párak számára eléggé bizarr - szellemi problémám, ami egyre feszélyezettebbé, idegesebbé tesz. Mostanra már nagyon fusztráló és már-már kínzó, de én magam képtelen vagyok lekezelni, és ebben kérném hozzáértő segítségét.
A helyzet az, hogy 1-2 héttel ezelőtt, és azóta egyre permanensebben elkezdtek megjelenni a fejemben, képzeletemben a '70-es és '80-as évek jellegét felvevő Funky ill. Disco stílusú zenék.
Önmagában ez talán nem is lenne gond, ha simán tudnék ehhez hasonló valódi zenéket hallgatni, és a képzeletet, mint egy adott stílusú zenére hajló vágyat ténylegesen teljesíteni.
A gond viszont az, hogy amit én úm. "hallok" - de inkább jobb, ha azt mondom, önkéntelenül elképzelek, mert sajnos probléma az is, hogy a képzelőerőm nem elég erős ahoz, hogy hallásérzetet tudjon kelteni - az a meglevőknél sokkal polimorfikusabb, összetettebb, komplexebb.
Magyarán egyszerűen nem találtam ahhoz fogható korhű darabot ebben a stílusban, ami a képzeletemnek megfelelne.
Hogy meg lehessen érteni kicsit : Ha valóban hallanám azt, vagy közel hasonlót ahhoz, ami a fejemben forog, az tudna oldani a feszültségen, viszont a képzeletem önmaga túl gyenge ahhoz, hogy feloldódjon, de másfelől meg túl erős ahhoz, hogy megszűnjön a késztetés, amit ad. Viszont létező formára hozni nem tudom, így belülről feszít, és ingerel.
Talán már több, mint száz korhű darabot végighallgattam, végigkutattam, de ezek közül csak alig 1-2 az, ami csak alapjaiban hasonló az én vízióimhoz, a fejemben szóló zenefoszlányok a 100-ból alig 1-2 számomra alig-alig elégséges darabnál is jóval pörgősebbek. Egyszerűen azokhoz hasonló "tempójú" zenét képtelen vagyok találni.
A pörgősséget és a tempót itt egyáltalán nem a szó szoros zenei értelmében értem (mint pl. BPS), de ezt megpróbálom ~nagyjából~ szemléltetni (ahogy tudom) a zenei vízióim körülírásával:
> sokkal gyorsabb és furcsább akkordváltások, sokszorosan több egymástól különböző 4-es/5-ös/többeshangzat az akkordszekvenciában, hosszú harmóniakörök/akkordvezetés;
> intenzívebb ritmusú és pattogású, bonyolultabb vonulatu basszusok;
> váratlan ritmussajátosságok : ritmustörő előjelváltások felütésekkel (pl. 4/4-ből 7/8-ad, párszor 3/8-ad, vissza 6/4-edre, stb.), sokszor csúsztatott felütések (úm. swinges jelleg);
> komplex hangszereltség, de jellemzően tisztahangzású erősítőkkel szólaltatott ritmusgitárok, zongora és '70-'80-as hangzásvilágú szintetizátorok/szintézerek - rézfúvós pl. kevesebb, sokszor szinte alig;
> kevesebb ének, az is inkább refrénkórus (valós zenei emlékekből összerakva), jellemzőbben a tömény, intenzív hangszereltségen, hangjegy-&harmóniasűrűségen van a hangsúly;
> váratlan modulációk, lehetőleg váratlan, de nem ütemtörő időzítésekkel - pl. 7/8-adnyi modulációs átívelő akkordszekvencia 3/8-adal az éppen soros ütemvonal vége előtt kezdve;
Amikor úm. a fejemben van egy ilyen darab, valamelyest tudom a képzeletet irányítani, az akkordvonulatot, hangszerelést, effekteket, stb. az első pár ütem után lényegében tudatosan vezetem, de azt egyfajta kényszer (a fentiekben vázoltakhoz hasonló) mindig behatárolja. Kb. úgy, mintha valaki azokat felügyelné, és pl. a komplexitás csökkenése után szinte kényszerítene a mozdulataimban...
Lényeges problémám az is, hogy bár pár évig valamelyest foglalkoztam zeneszerzéssel, hangmérnöki feladatokkal, teljeséggel képtelen lennék egy ilyen, a képzeletben már eleve készen "játszott", kavargó zenefoszlányt. Sajnos még csak nem is foglalkoztam pont ezzel a stílussal egyáltalán, amíg aktívan foglalkoztam zeneszerzéssel (pár éve már nem)... Ugyanígy belső hallásom sincs szó szerint értve semennyi se, azaz hiába hallok egy akkordot, és érzem azt is, hogy a kényszerérzetű "feltételek" alapján mik következhetnek rá, se papírra nem tudom sehogy se felírni, se hangszeren kikeresni és megszólaltatni.... ésatöbbi-ésatöbbi.
Sajnos az utóbbi időben ez a helyzet, minthogy ezeket permanensen lejátszom a fejemben, de valósan nem tudom hallani és le se tudom írni, meglehetősen elviselhetetlenné vállt, a napi rutin is jóval nehezebb ezek mellett.
Ezért kérem, aki tud szpichológiai/szpichiátriai szakirodalommal, tanácsadással, segítségnyújtással szolgálni ez ügyben, vagy átlátja, felismeri, hogy ez milyen betegséghez/mentális zavarhoz köthető és/vagy hogyan kezelhető, mielőbb írjon, keressen akár itt kommentben, akár privátban!!
Előre is nagyon köszönöm!
"ahelyett, hogy beleőrülsz a kutatásaidba"
Mármint milyen kutatásokra gondolsz itt?! :O
Én itt kutatásról nem beszéltem.
Kedves moderátorok - és kommentben hülyéskedő tinik!
Nem tudom, hogy vagy sok a dolgotok, vagy azt gondoltátok, hogy az egésszel én csak szórakozni akarok...
De jelezném, hogy a probléma igen is valódi és komoly, és mentálisan baromira leterhelő, zavaró, stb. Azért tettem fel a kérdésem, mert KOMOLY válaszokat vártam!
Aki ezt nem látja, beleértve akár modikat is, kívánom, hogy tapasztalja csak meg, milyen terhet is jelent egy ilyen, ill. hogy nem tudja magából kiírni, megvalósítani, stb... de ott van belül a fejében a probléma, és nem tűnik el.
Mindjárt nem fogják viccesnek találni.
Hasonlításképp : [link]
Erről is azt hiszik az emberek, hogy milyen f@$za, milyen baró dolog ez..... jaaa, csakhogy azóta már volt is olyan lány, aki emiatt huszonévesen megöngyilkolta magát.... na pl. ezzel is azért kínos kicsit utána viccelődni, szvsz.
Ugyanúgy szerintem az én helyzetemmel se kéne annyira viccelődni, ha kérhetném. Mert hosszútávon $z@rul jön ki belőle az ember - alias én.
>(
Na, köszönön szépen.... :D
Mármint tudja az, akinek ;)
Szerintem egész egyszerűen csak "előkotorta" az agyad egy régen hallott zeneszám emlékét, valójában azt keresed.
Én pontosan ugyanígy jártam, csak szinti témával... kapcsolódott hozzá annyi útmutatás, hogy magyar a szövege :D
Majd' belezakkantam, hónapokig keresgéltem mire megtaláltam, szerencsére abban biztos voltam, hogy 80-90-es évek között lesz... meghallgattam vagy kétmillió számot... Ő volt a befutó :)
https://www.youtube.com/watch?v=1_Dzo3xzM0I
Végül kiderült, hogy kb. 5 éves korom között hallgatta anyukám, és annyira megragadt bennem, hogy 19 év múltán egyszer csak felszínre tört :D
Azóta ő a zenetanárom, szóval lehetett valami sorsszerű benne :)
Persze, meglehet hogy csak valami művészi hajlam kísért, de ez tuti nem tartozik mentális betegség kategóriájába :)
Egyébként ahogy írtam, a művészi érzék is tud kísérteni: amikor fejben alkotsz valamit, de nem tudod életre kelteni.
Hobbiszinten írok, és mondhatom, nem telik el egy perc sem a szereplőim nélkül :D
Mindig akad valami ami ihletet ad, volt, hogy ténylegesen napokig semmire nem bírtam koncentrálni, míg le nem írtam amit kellett.
Tartom magam hozzá, ebben az esetben sem tartozik a mentális problémák közé... bár ki tudja. Ha mégis, ugyanabban az agybajban szenvedünk ;)
De akkor miért ilyen.... f¤s az egész?? =(
Én már inkább megszűntetném az egészet, mert egyszerűen semmi értelme és célja nincs már ennek az egésznek.
2 napja nem aludtam már semmit azóta, és lehet, hogy ez lesz most a 3. éjszaka ebben a huzamban...
Vannak olyan szakaszok, amikor alábbhagy, jellemzően ha emberek között vagyok és valamire figyelnem kell (pl. tanulás, tanórai viták, stb.), de fél-1 óránként ismét elő jön, és ilyenkor van, hogy szellemileg annyira lefáraszt hirtelen, az a : "jajj ne, már megint", mint pl. amikor 2 óra alvás után felvernek az ágyból, és egyből egy analízis ZH-ra kell menned.
És bár fárasztó, egy idő után bármi van, magától jön, akár még zenehallgatás közben is, mintha egyszerre hallgatnék 2 zenét... bár még ilyenkor a jobb, mert van, hogy az észlelésem azzal is beéri, hogy úm. "átírja" azt a zenét, amit valójában hallok, és ez még a kevésbé fárasztóbb.
Már baromira kimerült vagyok, tényleg nem tudtam aludni, és még most se tudok, mert ha nincs semmi és senki mellettem, v. nem szól a fülesből zene, hogy elnyomja, max. 10 perc után ismét jön egy újabb hullám. Van olyan, amikor csak épphogy leteszem a fülest, de a fejemben meg rögtön folytatódik ..........
Valószínűleg adod a dolog alá a lovat, mint amikor az ember percek múlva is hallja a mentőautó szirénáját éjszaka... Ha csak rágondolsz hogy mikor fogod újra "hallani", máris rágondolsz, és jön is :)
Hogy mit tanácsoljak, azt hirtelenjében nem tudom... a zenei részére nekem az volt megoldás, hogy rátaláltam arra, amit kerestem. Addig nekem sem volt nyugodalmam :/
Az írásos rész meg engem nem zavar... bár nekem is gáz volt akkor, amikor dobolni tanultam :D Ütöd a ritmust, megy a monoton kis kíséret és persze, hogy elkalandozik az ember. A tanárom már a haját tépte, miért felejtek el mindig ütemet váltani, közben én meg lazán láttam magam előtt a megírandó jelenetet...
Speciel engem nem zavar, olyan, mintha tévéznék, legalább nem tudok unatkozni :P
De neked persze más a helyzet.
Ha nagyon nem tudsz mit kezdeni vele, szerintem próbálj meg szakemberrel beszélni. Persze, gyógyszert nem kell szedni rá, de talán tud valami megoldást, ez az ismétlődés inkább olyan, mint amikor becsípődik egy ideged. Addig megy az inger, míg nem sikerül kilazítanod magad...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!