Mi a pszichológiai neve a következő tüneteknek:?

Agresszivitás, nagyképűség, önzés, kompromisszumképtelenség. Ezeket simán rá lehet húzni a viselkedésére.

Hogy mit lehet tenni vele? Seggbe kell rúgni. Tapasztalatom szerint az ilyen emberek másból nem tanulnak.

Azt nem tudom, hogy pszichológiailag egyáltalán el van e nevezve ez a tünetegyüttes. Mindenesetre felfedezhető benne egyfajta uralkodni akarás, átitatva egy belső bizonytalansággal, elfogultsággal, elég gyakori hozzáállás ez egyébként, bár ha jól sejtem ebben az esetben kicsit nagyobb méreteket ölt a dolog, mint általában, ugye az első válaszoló által megemlített kompromisszumkészség hiányából fakadóan, de ez lehet az együttélésnek tudható be.

A "kezelés" megkezdése előtt jó lenne egy két dolgot megvizsgálni. Milyen hozzátartozóról van szó? Illetve a leírás nagyon arra hajaz, hogy ennek az illetőnek az idők során, még ha akaratlanul is, de egy amolyan "főnök" pozíció lett megszavazva kimondatlanul, ezért is érezheti, hogy az ő szava "szent", és talán ezért nem láthatja át a hibákat, amiket vét, és amikor szóvá van neki téve, hogy miket hibázik, akkor tudat alól feltör a mártír magatartás, ami sok esetben jó védekező eszköz lehet, de nem megoldás.

Másrészről azt kéne megfigyelni, hogy mégis milyen témájú dolgokról van szó, amikor/amikben meg kell egyezni. Amiket a Másik meg akar tenni, az erősen függ a szóban forgó illetőtől? Meg kéne oldani, hogy magából az egyezkedésből egyszerűen kihagyjuk az említettet. Miért kell egyezkedni? Mi köze van neki egy adott dologhoz? Milyen szerepet tölt be ez az ember ott?

Kissé olyan hatást kelt a dolog, hogy a Másik tudat alatt alárendeli magát X-nek, és ezt észre sem veszi, mintha hagyta volna a Másik, hogy a fejére nőjön X, ha ez így van, akkor a megoldás annyiban áll meg, hogy a tetteiben a Másik függetleníti magát szépen lassan X-től, ezzel éreztetve, hogy nem kell mindennek úgy lennie, ahogy X szeretné, meg ahogy X szerint jó, mert bizonyosság lesz rá, hogy X akarata nélkül is működhet egy-egy dolog, de vigyázni kell, hogy ne hidegüljünk e X-től, tehát nem hátat kell neki fordítani, egyszerűen csak a kellő távolságba "visszalépni".

S, hogy mit lehet tenni vele ezeken felül?

Lehet kicsit furcsán fog hangzani, de elsősorban el kell fogadni, meg kell érteni, és semmi esetre sem fejet hajtani. Nehéz feladat, pontosan azért, mert amikor nem hajtunk fejet valakinek, akkor hajlamosak vagyunk pont az ellentétét csinálni, vagyis felé rendelni magunkat, de meg kell álljunk "középen".

megj.: magunkat is felül kell vizsgáljuk, mert egy ilyen helyzetben mi is hibásak vagyunk, nem csak X, de mivel X nem veszi észre magát, ezért magunknak kell, és ha mi változunk, változni fog X is.