Van itt valaki, aki elvesztette még méhen belül az ikertestvérét (vagy ikertestvéreit, ha többen voltak)?

Én is elvesztettem a testvéremet méhen belül. :( Nagyon sok problémám volt emiatt az életben, de szerencsémre nagyon sokat segített egy családállító, aki nem csak humbugol, hanem praktikus és ténylegesen mélyreható családállítás és egyéb megoldásokkal segített! Szüleim a mai napig nem értik, hogy miért volt egy plüss állatom, amit állandóan magammal cipeltem mindenhova még kisgyerekkor után is.

Nemrég írt több cikket a témában, talán felismeritek magatokat valamelyikben:

[link]

[link]

Ez a novella meg TELJESEN leírja az érzést, amin átmegy az ember!! :(

[link]

Az a nehézség, hogy egy méhen belüli ikervesztés után, úgy születik meg az ember, hogy már átélt egy nagyon súlyos traumát, és így az eredeti traumára nagyon sok minden rárakódik az évek alatt. Emiatt sok időbe és önismereti munkába telik, amíg az ember "letakarítja" magáról a rárakódott egyéb érzéseket, traumákat, hogy végül eljusson oda, hogy el tudja gyászolni, majd elengedni az elveszett testvért. Nem a mi hibánk volt, hogy ő meghalt, nem mi vettük el az ő erőforrásait, nem mi nem voltunk elég jók, mert nem tudtunk segíteni neki, nem mi vettük el az ő helyét, nem az anya vagy apa felelőssége, és főképpen nem egy tehetetlen magzat (mi) felelőssége, aki, ha akart volna sem tudott volna mit tenni, hanem a sors akarta így! Neki annyi ideje volt, amennyit a méhen belül eltőltött. A mi sorsunk pedig az volt, hogy túléltük, és több időnk van, mint neki volt. Szomorúak vagyunk, és nagyon fáj, hogy elment és nem lehet velünk, de hálásak lehetünk, hogy nekünk megadatott a hosszabb élet. Ha ezeket átérezzük (és nem csak fejben tudjuk), akkor megengedjük magunknak a sikert, a saját helyet, a bőséget és az életet! Nem ostorozzuk, nem gáncsoljuk már el magunkat, nem hibáztatjuk se magunkat, sem mást, mert átérezzük, hogy mi kicsik vagyunk, és Az Élet/A Sors jobban tudja minek kell történnie, hogy végsősoron megtapasztaljuk azt, ami kell, ahhoz hogy épüljünk, és gyarapodjunk erényes, empatikus emberként.