Mit tegyek, ha kötődöm a pszichológusomhoz, annak ellenére hogy ma dobott ki?
A veszteség érzés az ilyen. Meg kell élni, fel kell dolgozni és aztán továbblépni. Nagyon nehéz.
Hogyan dobott ki? Mit mondott, miért nem foglalkozik veled többet? Esetleg jobban vonzódtál hozzá és ő úgy döntött, hogy ezt nem tudja kezelni? Csak a szóhasználatodból feltételezem, mert egy párkapcsolati partner szokott minket kidobni.
Nem, nem vagyok szerelmes bele, csak kötődöm, kedvelem, szükségem van rá.
Az ok az volt, hogy nem fejlődtem, nem javultam a terápiában.
21/L vagyok és a terapeutám is nő volt.
Oké, bocsánat a feltételezésért.
És te is így érezted? Mármint hogy nem fejlődsz és nem segít. Nem beszéltétek át alaposan ezt a témát, mielőtt azt mondta, hogy na most akkor vége? Egyébként ha ő nem tudott segíteni akkor a részéről ez egy elég korrekt dolog volt, főleg ha fizettél neki az alkalmakért. Én adnék egy kis időt magamnak és utána keresnék egy másik szakembert, esetleg ettől az előzőtől kérnék ajánlást, hogy kihez menjek. Mert gondolom ha nem fejlődtél akkor minden probléma fennáll továbbra is. Egy másik pszichológus pedig ebben a mostani veszteség érzésben is tud talán segíteni.
Régóta érzem, hogy nem segít, de nem terveztem otthagyni.
Nem hiszem, hogy másnak megtudnék nyílni..ennyire.
És kegyetlenül fáj.. :(
Most minden hiábavaló volt? Ráadásul most még a szívem is kiszakad.
Sajnálom, hogy így alakult. De ha tényleg nem segít, akkor valóban nincs értelme hozzájárni, még akkor sem ha ennyire kötődsz. Neki az a munkája, hogy segítsen.
Szerintem azt a témát, hogy másnak mennyire tudnál megnyílni, ne most veséd ki. Tényleg. Most nagyon fájhat neked ez az egész és teljesen természetes, hogy így érzel. De majd az idő múlásával azért gondold át a dolgot még néhányszor. Amikor már nem ennyire fájó. Tényleg sajnálom, hogy most ilyen rossz.
Viszont nem hinném, hogy az egész hiábavaló lett volna. Még ha a problémád nem is oldódott meg, te nyilván kaptál tőle valamit ezalatt az idő alatt, hisz ennyire kötődsz hozzá és most ennyire fáj a búcsú. Ezek a dolgok, még ha mondjuk apróságok voltak is, fontosak. És fontos, hogy megkaptad őket, hogy gazdagabb lettél velük. Ezt senki nem fogja tudni elvenni tőled. Az elmúlt idő csak akkor lesz hiábavaló, ha te teljesen elfelejted és úgy teszel, mintha meg se történt volna. Egyébként meg értékes tapasztalat volt, még ha most fájó is.
Nagyon köszönöm! Ez most nagyon kellett, iszonyú aranyos vagy, tényleg! :))
Igazad van, csak most nagyon nehéz. De próbálom pozitívként megélni.. csak tényleg megszakad a szívem, nem fogom fel, hogy vége, hogy ennyi volt..
Igyekszem túllépni, és csakis tapasztalatként megélni, és azt tartani szem előtt, hogy jó, hogy ez megtörtént.
Csak rettegek az újtól, mivel őt is nagyon nehezemre esett felkeresni, a problémám is nagyon erős, sokrétű.
De neked tényleg nagyon hálás vagyok és köszönöm a jókívánságokat! :))
Az, hogy a problémád nem javult, azt veti fel, hogy a terapeutád nem a megfelelő módszerrel kezelt. Elgondolkodtató, hogy megfelelően kiképzett terapeuta-e?
Jó lenne, ha keresnél egy mélylélektani módszerekkel (KIP, ego-state, regresszió, Rossi, Bradshow, Ericksoni) kezelő terapeutát a gyógyulásod érdekében. Van ilyen, bár nem sok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!