A mentális betegség és a munka világa hogyan egyeztethető össze?
Most végeztem az egyetemmel durván egy hónapja, a diplomámat pedig egy hete kaptam kézhez (még a diplomaosztómra sem mentem el, hanem a postás hozta).
El kéne kezdenem állást keresni, de köszönhetően az állapotomnak akadályokba ütközöm ezen a téren (orvos által diagnosztizált szociális fóbiám és szorongásos depresszióm van; de már nem járok kezelésre). Közben pedig itthon is már elkezdtek nyaggatni, hogy dolgoznom kéne menni.
Korábban még az egyetem alatt dolgoztam mint diákmunkás és azzal nem volt problémám annyira, mert zéró felelősség volt rajtam. Ugyanakkor voltam többször állásinterjún is a vége felé (szakmai állásajánlatokra jelentkeztem) és egyszerűen mindig eluralkodott rajtam a szorongás, akárhányszor beszélnem kellett az ottani vezetővel. Mindig alig vártam, hogy vége legyen és eljöhessek (és ezt gondolom ők is látták, úgyhogy nem vettek fel sehova).
Most pedig már ott tartok, hogy ha rámegyek akármelyik álláskeresési portál oldalára rosszul leszek és annak tudok csak örülni, ha nem találok semmilyen nekem való álláslehetőséget.
Szerintetek mit tehetnék? Hogy oldhatnám meg ezt a problémát? Aki már járt hasonló cipőben az hogyan kezelte a helyzetet (gondolok itt arra például, hogy mentális betegen kellett dolgoznia menni, felelősségteljes pozícióba)? Egyre jobban kezdenek itthon "ba..gatni" a munka miatt és egyre inkább zsákutcában érzem magam, ahonnan csak a kötél jelent kiutat (igen, úgy érzem, hogy most elég mély depressziós időszakban vagyok).
Elnézést, ha nem volt teljesen érthető, eléggé szét vagyok most csúszva.
10: Nem akarok beleszaladni egy bizonyítási kényszeres dologba, vagy egy vitába, de én ezt írtam:
"Amíg gyakorlatra jártam (szintén zéró felelősség), akkor is ideges és feszült voltam egész nap. Nehezemre esett elvégezni a rám bízott feladatokat és a 8 órás munka végére mindig úgy éreztem magam, mintha 12 órát húztam volna le egy szénbányában."
Mindez azért volt, mert emberek között voltam (irodai munkát végeztem). Tegnap például csak elmentem a közeli városba egy haverommal találkozni és én már ettől nagyon kimerültem. Még egy buszjegy vásárlása is stresszes számomra.
Az meg csak bónusz, hogy a depresszió miatt ráadásul egész nap fáradtnak érzem magam és simán el tudnék aludni. Szednék én is szívesen gyógyszert, ha lenne olyan, ami valóban használ és nem csak a mellékhatásait érzem. Eddig szedtem Aurorixet, amitől álmos voltam és állva el tudtam volna aludni; de kicsit jobban voltam. Yarocent, amitől két három alatt 20 kilót híztam, fáradt voltam tőle és nem volt pozitív hatása. Végül Cipralexet, aminél a libidóm meghalt (volt akkor még barátnőm), remegett minden végtagom mint a kocsonya és állandóan feszült voltam és ideges; pozitív hatása annak sem volt.
A nyugtatót meg csak akkor szedem be, ha már annyira szorongok, hogy hasmenésem van/alig kapok levegőt. Utána jó, de rendszeres szedés mellett egy idő után rezisztensé válik a szervezetem és agyilag zokni leszek. Még alap dolgokat sem leszek képes elvégezni... a leszokás pedig a függőség miatt rémálom.
(Az altatóval meg csak óvatosan. Egyszer majdnem kiugrottam miatta a negyedikről úgy, hogy nem is tudtam róla.)
válasza: válasza:Olyan munkát keress, ahol kevés emberrel kell találkoznod, még jobb, ha eleve nem is kell egy bizonyos helyen dekkolnod, pláne nem órákig (pl értekezlet). Nem tudom mi a végzettséged, meg mik az igényeid de ilyesmikre gondoltam: sofőr, futár, programozó, szóval valami olyan szakma, amit nem csapatban kell csinálni.
A gyógyszereket amúgy rendesen szedted? Pl az antidepi csak 4 hét után kezd hatni és a 8.körül lesz jó. Jó pár hétig van mellékhatása (remegés, libidócsökkenés tipikus), de ezek nagy része 4-5 héten belül elmúlik vagy jelentősen csökken, nem szabad tehát pár hét után letenni és kijelenteni, hogy rosszabb lett.
válasza:Építészmérnök végzettségem van.
A gyógyszereket rendesen szedtem, az Aurorixet fél évig, a Yarocent csak 2-3 hétig a Cipralexet pedig 3-4 hónapig.
Családsegítős pszichológusról még nem hallottam.
válasza:Átérzem a helyzetedet kérdező.
Sajnos ez a versenyre épülő világ nem a mentális betegeknek lett kitalálva.
Szerintem a legrosszabb dolog a szociális fóbia,szociális szorongás.Teljesen meg van lőve az ember..
Az egész rendszer arra épül,hogy az marad fenn,aki a legjobb,legokosabb,stb.És ebben a szorongásban szenvedők hátrányt szenvednek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!