A mentális betegség és a munka világa hogyan egyeztethető össze?
Most végeztem az egyetemmel durván egy hónapja, a diplomámat pedig egy hete kaptam kézhez (még a diplomaosztómra sem mentem el, hanem a postás hozta).
El kéne kezdenem állást keresni, de köszönhetően az állapotomnak akadályokba ütközöm ezen a téren (orvos által diagnosztizált szociális fóbiám és szorongásos depresszióm van; de már nem járok kezelésre). Közben pedig itthon is már elkezdtek nyaggatni, hogy dolgoznom kéne menni.
Korábban még az egyetem alatt dolgoztam mint diákmunkás és azzal nem volt problémám annyira, mert zéró felelősség volt rajtam. Ugyanakkor voltam többször állásinterjún is a vége felé (szakmai állásajánlatokra jelentkeztem) és egyszerűen mindig eluralkodott rajtam a szorongás, akárhányszor beszélnem kellett az ottani vezetővel. Mindig alig vártam, hogy vége legyen és eljöhessek (és ezt gondolom ők is látták, úgyhogy nem vettek fel sehova).
Most pedig már ott tartok, hogy ha rámegyek akármelyik álláskeresési portál oldalára rosszul leszek és annak tudok csak örülni, ha nem találok semmilyen nekem való álláslehetőséget.
Szerintetek mit tehetnék? Hogy oldhatnám meg ezt a problémát? Aki már járt hasonló cipőben az hogyan kezelte a helyzetet (gondolok itt arra például, hogy mentális betegen kellett dolgoznia menni, felelősségteljes pozícióba)? Egyre jobban kezdenek itthon "ba..gatni" a munka miatt és egyre inkább zsákutcában érzem magam, ahonnan csak a kötél jelent kiutat (igen, úgy érzem, hogy most elég mély depressziós időszakban vagyok).
Elnézést, ha nem volt teljesen érthető, eléggé szét vagyok most csúszva.
válasza:Nem lenne jó kezdetnek az, ha eljárnál kezelésekre? A szorongást valami okozza, pszichológushoz kéne járnod, hogy kiderítsétek ennek okát.
Van egy barátom, aki hasonló gondokkal küzd, de ő eljár kezelésekre. Hasznára válik.
válasza:1-2: Korábban jártam én is pszichológushoz és pszichiáterhez, abban a városban ahová egyetemre is jártam. Először 6 hónap után a pszichoterápiát hagytam abba, mert már nem volt rá pénzem, hogy hetente kiadjak rá 5-6000 forintot.
Utána pedig a pszichiáterrel szakadt meg a kapcsolat, mert elment egy másik városba rendelni, ahova már nem tudtam járni (egyébként őt havonta egyszer látogattam, de később még ő is azt mondta nekem, hogy a gyógyszer nem fog segíteni, csak javít egy kicsit az állapotomon; ideje viszont nincs arra, hogy pszichoterápiázzon velem TB alapon).
Utána amikor durván fél-egy évre rá megint rászántam magam, hogy elmenjek egy orvoshoz, akkor először fogadott valami "biznisz" pszichiáter főorvos, aki valami gyógyszerkísérletbe akart belerángatni, aztán miután nemet mondtam, durván kizavart a rendelőből; aztán végül elmentem a kórház mentális ambulanciájára. Ott beszéltem valami totálisan dilettáns orvossal, aki felírta azt a szert, ami már korábban sem használt és azt mondta, hogy majd egy év múlva találkozunk.
A TB alapú pszichoterápiára pedig több orvos is azt mondta nekem, hogy túlterheltek, alig van szakember és még a fekvőbetegeket is nehezen látják el... nem tudnak velem foglalkozni. Azóta pedig ráadásul hazaköltöztem vidékre (ettől a várostól durván 170 km-re lakok perpill).
Szóval őszintén bevallom, hogy szívesen eljárnék pszichoterápiára; de nincs rá egyszerűen keret. Ahhoz, hogy legyen, dolgoznom kell. Ahhoz pedig, hogy dolgozni tudjak, össze kéne szednem magam. Az összeszedéshez pedig segítségre lenne szükségem, amihez pénzre lenne szükségem és így tovább.
Fun fact: Amíg gyakorlatra jártam (szintén zéró felelősség), akkor is ideges és feszült voltam egész nap. Nehezemre esett elvégezni a rám bízott feladatokat és a 8 órás munka végére mindig úgy éreztem magam, mintha 12 órát húztam volna le egy szénbányában. Alig vártam, hogy leteljen az a 6 hét. Szóval nekem valahogy mégis "volt időm" szorongani. Bárcsak ne lett volna...
válasza: válasza:Nekem is szociális fóbiám van, szorongásom és depresszióm.
20 éves vagyok és én még egyetemre se bírok járni.
Ha akarsz, írj.
válasza:Dolgozni pedig kell, mert ha találsz egy olyan munkát, amit szeretsz csinálni, épp az rángathat ki a pszichés betegségekből.
Nekem olyan durva volt, hogy 8 évvel ezelőtt majdnem meghaltam, aztán találtam egy nekem tetsző munkát, és ennek segítségével a depresszióm is elmúlt.
Több év után sajnos újra rosszabul lettem (többek között épp a melóhelyi változások miatt).
Elég kemény gyógyszereket szedek, de muszáj dolgoznom, mert nincs senkim, egyedül élek, munka nélkül fel is fordulnék.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!