Pánik betegségből (akik benne voltak, vagy vannak) hogyan jöttetek ki belőle?

Tegnap nem voltam gép közelben és most örülök,hogy ilyen sokan válaszoltatok:) !Köszi! Kicsit arra számítottam,hogy mindenki azt válaszolja,hogy"gyógyszer és szakember"De látom,hogy vannak még rajtam kívül akik nem így fogják fel.

Az én rohamaim nagyon heves szívdobogással kezdődik,kéz zsibbadás,nagyon erős szédülés(volt,hogy fekve a fejem nemtudtam elfordítani,a szemem kinyitni),a végén hányás.Szerencsére halál félelmem nincs.Amikor kezdődött 3 hétig frontint szedtem amikor egy picivel jobban lettem abbahagytam.Egyszer a buszon nagyon rosszúl voltam, azért nem szálltam le mert úgy éreztem,hogy nem tudok elmenni az ajtóig,fél évembe telt mire össze szedtem magam annyira,hogy újra felszáltam(mi vidéken élünk 1óra busszal a legközelebbi város).De sikerült már leküzdenem a tömegtől való pánikomat is,Én is szembe úszom az árral,de nem szeretném feladni,ezért van szükségem rátok!!!

Én is sokat kutakodtam,hogy mi az ami ebbe az állapotba sodort.22éve vagyok a férjemmel, viszonylag boldog házasságban éltünk,16éve született a lányunk,aztán 6műtét,3terhesség után 6éve született a fiacskánk.Ő rossz alvó volt,férjem kicuccolt a nappaliba,ez a házas életünk végét is jelentette:( 3 éve visszamentem dolgozni, aznap a fiamat mentő vitte kórházba súlyos életveszélyes állapotba,aztán havi rendszerességgel száguldoztunk vele.Súlyosan asztmás,kruppos lett.Fél év után itthon maradtam,megtanúltam Őt kezelni. Nagyon higgadtan,nyugodtan és sok energiával csinálok végig egyedül minden rohamát(ami akár több napos is lehet,de már szépen javul).De utánna kb.2 hét mire újra talpra állok!Aztán 1,5éve adtunk egy utolsó esélyt a házasságunknak,de sajnos semmi változás.Férjem sosem volt igazán leki társam,érezteti velem,hogy Ő dolgozik,elszámoltat...Úgy döntöttem,hogy egyedül is jobb mint ez a társas magány.Külön költözünk,remélem jól döntöttem de nagy rajtam a nyomás.Szomorú,hogy így ér véget,de nekem már nincs erőm megmenteni ezt a házasságot.

Most egyre gyakrabban van és erősödnek a rohamaim.Igyekszem erőt meríteni a Ti siker beszámolóitokból!Írjatok!!!

Köszi a válaszokat!

18.13-as nagyon kedves Tőled,hogy mellém álsz,szükségem van Rád :)) !Írhatsz priviben,várom! Majd még írok,most rohannom kel a fiamért az oviba.

21.18-as elolvastam és szomorú,hogy bármelyik kérdést feltehettem volna én is.Két ismerősöm jött ki a pánikból szakember és gyógyszer segítségével,de mind kettő melett otthon is volt egy ember aki folyamatosan segítette őket.Most még bizonytalan vagyok.Nem tudom:(( De köszönöm!