Pánik betegségből (akik benne voltak, vagy vannak) hogyan jöttetek ki belőle?

az enyém hivatalosan nem volt az. Tehát orvos nem állapította meg, de biztosan az volt. (alkohollal, nyugtatóval NEM szabad próbálkozni, könnyen függőséget okoz mindkettő)

Nekem a családi háttér miatt volt, sorozatos, hosszan tartó rossz körülmények.

Rajtam egyedül az segített, hogy megismertem a férjemet, és a kapcsolatrendszerét, akik engem is kedvesen fogadtak.

Így lassan megnyugodtam és a tünetek enyhültek, majd elmúltak.De sokszor eszembe jut még, és félek, nehogy előjöjjenek újra, mert elég látványosak, kellemetlen.

első 12.58-as! Nem pontozunk le :) Én vagyok az első válaszoló... Nálam addig fajult a dolog, hogy állandóan zokogtam, volt, hogy 3 órán át ültem a fotelban, és már majdnem magam alá csináltam, mert annyi lelkierőm nem volt, hogy elmenjek wc-re...

Egy idő után már nem tudtam, hogy pánikolok, megőrültem, depressziós vagyok, hipochonder... vagy mind egyszerre, vagy egyik se, és ez valami különleges kórság ami csak engem sújt. Amikor hiposnak hittem magam végig jártam az összes dokit, mert azt hittem rákos, sclerosisos, májbeteg, vagy mikor épp mi vagyok... majdnem két évig jártam a dokikat kisebb nagyobb megszakításokkal... aztán sehol semmi, így a hipo erősen enyhült... rengeteget olvastam, gondolkodtam magamon, az életemen, őszintén bevallottam magamnak mit hol szúrtam el... nem könnyű dolog magunkkal szembenézni. Néha úgy éreztem be vagyok zárva a testembe, és ez elviselhetetlen magányt okozott!!! Rájöttem, hogy nincsenek céljaim!!! Ahogy ez meglett, mintha elkaptam volna egy kötél végét a vaksötétben... Azóta fogom a kötelet, és célokat keresek, és próbálom őket megvalósítani. Híztam 30 kilót, azt már lefogytam... ez is sok erőt adott, a sport és a rendszer amiben élni kezdtem, hogy mikor mit eszem, időpontra pontosan, grammra pontosan.... Apró célok aztán jöhetnek a nagyobbak. Van egy jó mondás amit akkor tettem magamévá, mikor már gondolkodtam azon is, hogy minek élni. Így szól: "amíg élsz van rá esély, hogy jóra forduljanak a dolgok... ha már meghaltál akkor nincs" :) Kvázi, még mindig jobb ez a valami, és a remény (amit persze sokszor elveszítettem) hogy lehet jobb.

13:12

Örülök neki, hogy találtál egy fogódzót!!! Ez másnak is reményt ad. (pl. nekem) :)

De mit csinálsz, ha már úgy tűnik, hogy megfogtad és teszed a dolgod, és haladsz előre és jön egy olyan rosszullét, hogy megint csak a falat kaparod?? Velem mindig ez van. Elindulok, aztán hopp, a földre ülök. Aztán pesrze mindig felállok, de már egyre kevésbé hiszek. Mindenesetre örülök, a történetednek. Köszi.

Kemény, fizikai tünetekkel járó pánikbetegségből nem lehet gyógyszerek nélkül kimászni.

A "lelkizős" típusú, "nincs célom", "nincs rendben a magánéletem", "lelki bajom van" típusú dolgok az nem pánikbetegség. Az igazi pánikbetegség simán rájön arra is, akinek semmi ilyen baja nincsen. Az ok a csökkent szerotoninszint, szervi ok.