Le lehet élni egy életet szociális élet nélkül, barátok nélkül?

Elvileg igen, de nagyon nehezen.

Nekem egész nyáron alig volt valakim akire számitsak, sőt, szinte senki, holott van pár ismerősöm, barátom.

Aztán telt az idő, elkezdtem reménykedni hátha lesz jobb.

És lett : lett barátom, most boldogok vagyunj, van életem, egyetemen vannak emberek akik birnak, most igy teljesnek érzem magam.

Pedig én abszolút nem vagyok egy dumagép, sőt.

Nagyon visszahúzodó egyén vagyok.

Szerintem ez idő kérdése.

Pont ugyanezt a kérdést akartam most kiírni. Egész eddigi életemben így voltam. Na jó általános és középiskola alatt volt némi szociális életem, ugyanis nap mint nap ugyanazokkal az emberekkel találkoztam suliban. Voltak akikkel jóban voltam, de soha az életben nem volt 1 olyan ember se, akire azt mondanám, hogy a barátom volt. Iskolás koromban még azt hittem ez nem így lesz, mivel a mesék és a filmek, a reklámok és a társadalom is azt sugározza, hogy a barátság a legfontosabb, barátok nélkül semmit nem ér az élet stb. De aztán pár csalódás után nekem elég lett. Jó emberismerő vagyok és nem találok olyat, akivel kölcsönösen el tudnánk fogadni egymást. A legtöbb ember nem őszinte, és a barátság is gyakran csak érdekekről szól, vagy arról, hogy legyen kinek panaszkodni, kibeszélni a pasikat, és kölcsönösen bólogatni mindenre a másiknak. Én nem tudok hazudni és nem is akarok. Vagy megmondom a véleményemet őszintén vagy szenvedek, hogy hazugságot várnak tőlem. Amúgy nem tartom magam bunkónak és nincs bennem rosszindulat mások felé alapból, viszont ezek a műanyag kapcsolatok irritálnak.

Érettségi óta semmilyen baráti kapcsolatom nincs. Esetleg kiemelném, hogy a nővéremmel vagyunk ilyen szinten kb., de ő is ugyanennyire nem igényli a barátokat, mint én, csak ő szívesen játssza meg magát bárkinek, azt mondja, amit mások hallani akarnak, így mindenki szereti. Engem kevésbé :D Nehezen nyitok mások felé, és nem tudok érdeklődést se semmi mást színlelni.

Páromnak nagyobb baráti társasága van, de az ő barátai sem szimpatikusak. Szerinte túl komolyan veszem a dolgokat, de nem tehetek róla. Magammal szemben is szigorú vagyok. Igazából nagyon ritkán szoktam érezni, hogy hiányzik egy barátnő. Nekem a párom is bőven elég lenne, de mivel ő nem ilyen, meg eleve van egy csomó kötelesség az életben, ezért néha érzem a hiányát egy barátnőnek.

De lehetséges, hogy nekem vannak irreális elvárásaim a baráti kapcsolattal szemben.