Miért viselkedek így?

én is jártam hasonló cipőben, aztán valahogy másképp lett, ha nem is vagyok a figyelem középpontja, azért már nem görcsölök

az élet megedz :) :(

Próbáld meg a "kutyaharapást szőrével" módszert alkalmazni: csak azért is szólalj fel órán, kezdeményezz beszélgetéseket, próbáld meg lazán felfogni az idegenekkel való kommunikációt is úgy, mint ha csak testvéreddel/barátoddal beszélnél kötetlenül.

Igazából ez egy ördögi kör, amiben most te vagy: önbizalomhiányból fakadó bátortalanság miatt valamennyire "elantiszocializálódsz", sikerkereső helyett kudarckerülő leszel. Emiatt sikerélményeid kevesek lesznek, ergo a magabiztosságod, önbizalmad is egyre gyengül, és a kör folytatódik.

Ebből kell kitörnöd: vágj bele olyan feladatokban, amibe akár bele is bukhatsz, de ne félj tőle (kudarckerülő), hanem arra gondolj, hogy milyen jó, ha teljesíted (sikerkereső).

Az első kezdeti sikerélmények után magabiztosságra teszel szert, megnő az önbizalmad, és mersz majd nyitni az emberek felé is.

Ez egy hosszú folyamat, nem is egyszerű, minden az elhatározáson múlik.

Magam is voltam hasonló szituációban, és nem egyik napról a másikra oldódott meg a helyzet, hanem több hónap is kellett hozzá. Keresni kell a társaságot, a kommunikációra való lehetőséget még akkor is, ha az kényelmetlen, vagy nem vágysz rá. Előbb-utóbb meglátod majd a pozitív hatásokat, és el tudod majd engedni magadat.

Gondolj csak a "társasági emberekre": ugyan, ők mitől lennéknek jobbak, mint te?

19/F voltam. ;)