Milyen depresszióban szenvedni? Irnátok nekem tapasztalatokat, példákat?

Azert erdekel a tema, mert eleg rosszul vagyok mostansag, h igy fejezzem ki magam. Regebben is igyeeztem magam, h semmi nem motival, ugy erzem nincs miert reggel felkelnem, ezert gyakran elkesek mostanaban reggel a sulibol, nem latok ertelmet a tanulasban, nincsenek celjaim, nem erdekel semmi sem. egyszeruen minden nap meg kell kuzdenem magammal, h tanuljak valamit...csak azert teszem, mert mindig jo tanulo voltam es utalnam ha az emberek kerdezgetnek, h mi bajom van, meg a szuleim miatt is persze. Reggelente, a delelottok a legrosszabbak, beszelni sincs kedvem, ha a suliban hozzamszolnak akkor megeroltetes visszaszolni. Delutan azert jobb. Aztan este ujra lelombozodom, csak ugy, nagyon erzekeny vagyok, mindentol elkap a siras, ha mondjuk kistesom valami hulyeseget csinal, az nagyon fel tud duhiteni, tehat nagyon ingerlekeny is leszek. Szeretem az eletet, szepnek latom, de keptelen vagyok a boldogsag megelesere. Es nem is tudok tisztan gondolkodni mostanaban. Ehhez is meg kell magam eroltetni.

nem tudom meg mit irhatnek... Jaj es nagyon maganyosnak erzem magam, megha vannak korulottem emberek akkor is. ugy erzem senki nem ert meg, igaz eleg fura vagyok, mindig mondjak meg szerintem is kisse elvont, de nem tudok mas lenni. igy is probalkozom olyannak mutatni magam, amit tudom, h elfogadnak majd pl nem mondom ki az igaz velemenyem. Irtam, h erzekeny vagyok es sokat sirok(bar ezt masok elott nem mutatom) ez lehet normalis is ilyen korban? 17L, Ok nelkul ramtor a siras, pl ha reggel ehes vagyok es nincs semmi kaja, vagy, ha rosszul all a hajam. mittudom en. Es egy jo ideje, az emberektol is rosszul vagyok, az osztalytarsaimtol pl. A Barataimat is neha szeretem, de neha kepes utalni oket, mondjuk ha valami olyat mondnak tesznek ami nekem nem tetszik. Onbizalmam sosem volt, tudom hogy nem vagyok csunya, ostoba, de pl egy remalom ha felelnem kell suliba, vagy ha felszollit olvasni a tanar...

Ha a barataim elhivnak hozzajuk, vagy talalkozunk, szinte sosincs kedvem hozza. Ez normalis? De legtobbszor megis kimegyek, h ne gyanakodjanak. Kb fel eve vagyok ilyen melyponton, igaz sosem voltam tokeletesen. a nyar jo volt, de azelott is eleg depisnek ereztem magam.

Szeretem az eletet, nagyon szeretem a zenet es erosen probalkozom de szinte sosincs eletkedvem. Megolni nem olnem meg magam, mert kitudja mit hoz a jovo(bar mar kezdem benne elveszteni a hitem... ) de ha mondjuk egy betegsegben meghalnek, azt nem bannam. Egesz eddigi eletemben egy olyan valakire vagytam, aki megert, egy lelki tarsra, nem egy idetlen baratnore.. es ugy erzem azt sosem talaltam meg. es mar ugy erzem, sajat hibambol nem is fogom. Sok emberrel megismerkedtem, de igaz baratnom meg is csak 1 van. Naggyon tamogato,kedves, szinte sosem veszekszunk, de neha az o szemelyisege is irrital, kiborit... persze errool nem beszelek neki. egyszeruen igy erzek. A masik meg hogy elegge kulonbozoek vagyunk...de mondom, eleg elvont vagyok, es barcsak ne lennek ilyen

Egyenlore ennyi jutott eszembe..

es koszonom szepen a valaszokat :)